Hatosfal

Igen, így lehetne nevezni az elkövetkező két hétvégét, hiszen a BL-győztes és a KEK-győztes, azaz az Eto és a Viborg találkozik egymással, amit mi már nagyon várunk.

A jelenlegi BL-mezőny két legtöbb sikert elérő klubja méri össze erejét most, illetve a jövőhétvégén. Azt hiszem bátran kijelenthetjük, hogy a magyar klubkézi egyik legnagyobb ősellensége (de főleg a győri csapaté) a dán együttes, hiszen összesen hét nemzetközi kupadöntőben találkoztunk velük, ebből ötször vertek el minket (ebből négyszer az Etoval találkoztak, egyszer a Lokival), és kétszer mi győztük le őket a Fradi jóvoltából.

Olimpiai bajnokok közül olyan játékosok fordultak meg a klub története során, mint Anja Andersen, Heidi Astrup, Karen Brödsgaard, Lotte Kiaerskou, Katrine Fruelund, Anette Hoffman, Jane Kolling, Christina Roslyng, Susanne Lauritsen, Tonje Larsen valamint Kristine és a most győri mezben szereplő Katrine Lunde. Magyar vonatkozásban is fontos megemlíteni a dánokat, hiszen a 2000-es évek elején Borók Rita és Németh Helga, míg a végén Kovacsicz Mónika is a gárdát erősítette.

A múlt

A győriek először '99-ben találkozhattak először velük, egy EHF-kupa döntőjében, ahol az első mérkőzést az Eto hazai pályán 24-21-re nyerte meg, majd a második mérkőzésen 28-21-re kikapott, így összesítésben 49-45-ös végeredményben elbukta a döntőt.

Legközelebb csak 2004-ben találkoztak ugyanitt, hazai pályán is csak egy döntetlenig jutottak a zöld-fehérek (27-27), míg végül Aarhusban esélyt nem hagyva, kegyetlenül átgázoltak rajtunk (37-21). Dániában akkora érdeklődés fogadta a visszavágót, hogy át is kellett költözni a viborgiaknak a nagyobb befogadóképességű aarhusi csarnokba, ahol a győrieket több mint 4000 ember fogadta (jelzem, ez csak egy EHF-kupa döntő volt, és közben a Slagelse épp az első BL-döntőjében fogadott 6000 embert). A  nagy vereség ellenére, Görbiczéknek egyáltalán nem volt oka szégyenkezniük, mert míg a dánokat olyan világklasszisok alkották akik a BL-ben is simán elpattogtatták volna a labdát, addig a győrieknél a húzóemberek a húszas éveik elejét taposták, és még csak kopogtattak a nemzetközi kézilabda ajtaján.

2009-ben aztán megint egy döntőben találkozott egymással a két gárda, ekkor már „kicsit” magasabb szinten, a BL-ben. Hasonló volt a felállás a korábbi döntőhöz; míg a viborgiakat olyan sztárok erősítették mint Jurack, Skov, Mikkelsen, Althaus, Varzaru és a Lunde-ikrek, addig a győri csapatnál igazán komoly, nemzetközi múlttal Pálinger rendelkezett. És igen, direkt nem említettem most két játékost. Hogy miért is? Mert talán a sors fintoraként, a világ két legjobb játékosa, Görbicz és Popovic nem vehetett részt ezen a döntőn, mert mindkettő hasonló sérüléséből lábadozott. Az első mérkőzésen az Eto nagyon bekezdett, amit a viborgiak megzavarodva fogadtak, és nem is tudták kezükben tartani a meccset, a visszavágóra viszont igen felszívták magukat. Tomorit  semlegesítették, Pálinger-Vérten lerohanásos kapcsolatát kikapcsolták, és igazából az egész mérkőzés alatt már csak kapaszkodtunk. Reményt csak az utolsó 10 perc adott, ahol mintha a dánok elhitték volna, hogy itt most már semmi meglepetés nem történhet, ám ekkor egy 17 éves kislány, Kovacsics Anikó vezérletével megindult mégis a győri henger. Már-már úgy tűnt, hogy itt még akár az Eto lehet a győztes, de Herr Anita kihagyott büntetője lezárta a történetet, és egy góllal nyert a Viborg, mi pedig harmadjára is csak az ezüstnek örülhettünk... De ez már a múlt!

A jelen

Most az Eto rendelkezik jobb csapattal, de ez korántsem azt jelenti, hogy a Viborg az esélytelen. Teljesen átvariálták a játékukat, az egykori sikercsapatból csak Skov maradt meg hírmondónak. A helyzet az, hogy összesen nyolc – ezen a szinten – bevethető játékosuk van, ami nem sok, de mégis fizikálisan olyan szinten vannak kiképezve, hogy simán bírják megerőltetés nélkül akár 60 percig is, legalábbis most így a BL elején, aztán kitudja később mi lesz... A végjátékokat az utóbbi időkben különösen élvezik. A tavalyi KEK-győztes keretük erősebb volt, mint a jelenlegi, és az a helyzet, hogyha sikerült volna őket egyben tartani, bizony baromira kemény meccsre kellene készülnie Ambros Martin lányainak (na, nem mintha most egy legyintéssel elintézhetnék őket). Ez csak az én szubjektív véleményem, de szerintem a mezőny leggyorsabb kézilabdáját játsszák, villámgyors a labdafelhozataluk, nem zavartatják magukat ha arról van szó, hogy keresztül-kasul kell passzolgatni egymásnak, még akkor sem, ha már-már szinte lehetetlen helyzetben vannak (ezeket, valamiféle perverz módon különösen élvezik), szélről szinte nullszögből képesek gólokat lőni. Szeretik a támadójátékot egészen messziről felépíteni, végül a szaggatott környékén befejezni. A gyorsaságuk miatt elég kevesen mernek ellenük nyitottat védekezni, mert erre nagyon jól felvannak készítve, a helyzetfelismerő készségük igen magas. Nagyon fontos, hogy már az elején megpróbálja az Eto tördelni a játékukat nyitott védekezéssel, a hármas védőknek nagyon észnél kell lenni, mert középről Damnjanovics és Gulldén életveszélyes, a beállósaikat kifejezetten imádják megjátszani, mert abból vagy gól lesz, vagy hetes. A szélsőinknek komoly védőmunkára lesz szükségük, mert mint mondtam, labdaszerzésből brutálisan jók, Fisker és Lyksborg pillanatok alatt felér az ellenfél hatosához. Védekezésben már picit gyengébbek (bár Skov visszatértével talán javulni fog ez is egy kicsit). Mivel szeretnek a masszív hatosfalas védekezésből kiugrálni, ezért van, hogy pillanatokra átjáróházzá válik a védelmük, ha nem lenne Masson a kapuban, azt lehetne mondani, hogy sima ügy ellenük támadni... Viszont ezek miatt a kilépősdik miatt a labdaszerzési hatékonyságuk mint mondtam, elég jó, sőt, ebben mondhatni profik, úgyhogy egy eladott labda egy góllal egyenlő.

A jövő

Remélhetőleg győri sikerrel zárul a következő két hétvége. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy viborgi részvétellel záródik majd a F4. Most végre megtudhatjuk, hogy Görbicz nélkül milyen játékunk lesz, és kicsit bővebb képet fogunk kapni a védekezés hatékonyságáról is egy komoly(abb) csapat ellen - ezzel nem derogálni akarom a Lokomotivát és a Sävehoffot, de valljuk be, pár éve még BL-be sem jutottak volna... Aguilarnak ez lesz az első igazi meccse, Planétának pedig most kell megmutatnia, hogy mit tud igazából, mert most aztán nem lehet 10-15 percet az önbizalom építésével tölteni, igenis fel kell menni és 9-11 méterről gondolkodás nélkül tüzelni, mert jövőhéten már valószínű, hogy Müller is csatasorba állítható, onnantól kezdve pedig megosztva kell küzdeniük a jobblökő posztért. 

Mindent egybevetve szoros, kemény meccsekre számítunk, természetesen győri győzelmekkel, és reméljük, hogy új fejezet kezdődik a Győr-Viborg love storyban, holnap 17:00-kor.