Hatosfal

Most, hogy kiderült, nem csak a filmek miatt fogunk PRO4-et nézni időnként, meg a hétmeteres is már régen bemutatta a jövés-menést az idei Veszprémnél, ráadásul szerdán már fellépése is lesz a csapatnak a Szeged által nemrég kétszer elagyabugyált szerb Vojvodina otthonában, gondoltam megnézzük mi is az újoncokat, tépelődünk rajtuk egy keveset. Kitérünk ilyenekre, hogy örülünk-e, hogy mit várunk tőlük, hogy milyen feladatra lettek hozva, hogy azt teljesíteni tudják-e. Meg amúgy is volt egy posztkezdeményem, ami nem kellett egy másik helyre, kidobni meg nem volt kedvem, így kibővítve szépen felhasználom, na. Aztán elmegyek nyaralni. 

Most a távozókkal nagyon nem foglalkoznék, előre nézünk ugyanis, nem hátra, szóval ad-hoc jelleggel végigpörgetem az újakat.

Roli elévülhetetlen érdeme a Szeged tavaszi sikerében nem kérdéses, az elmúlt években rengeteget fejlődött a Tisza-parton, fiatal, dunaújvárosi tehetségből ezalatt az idő alatt vált stabil, megbízható, meccseket megnyerni képes kezdő kapussá mind klubszinten, mind a válogatottban. Higgadtsága ezen a poszton kifejezetten ritka, mégis kívülről az látszik rajta, hogy a tét, a közönség hangja és valószínűleg saját maximalizmusa is többnyire a megfelelő pillanatokban képes még egy kicsit dobni rajta.

Nem lehet véletlen, hogy akármilyen mezben is érkezett Veszprémbe az eddigi pályafutása alatt, eddig mindig egyértelmű taps fogadta. Ez pedig azért elég ritka, nem csak Veszprém, hanem egyáltalán bármilyen viszonylatban. Kicsit olyan érzésem van vele kapcsolatban, mintha ő most ért volna haza. Jó, tudom, hogy Szögeden ez most rosszul esik sokaknak, de akkor is valami ilyesmi kavarog bennem vele kapcsolatban. Sok kétségem nincs afelől, hogy jól kiegészítik majd egymást Mirkoval a kapuban, őszintén remélem, hogy ez sokáig így is marad. Viszont meg kell tanulnia az indításokat. Erre remek lesz a SEHA. Egy ennyire gyors csapatban félkarú óriásnak számít az, amikor hiába van elől emberünk, nem kerül a kezükbe a labda. Vagy ki kell szúrni egy mágust, valamelyik hármast, amelyik megteszi helyette, amikor csak tudja. De jobb volna megtanulnia, nem olyan nagy ördöngősség az.

Lékai Máté szintén közönségkedvenc típus, Szegeden is, Celjében is gyorsan megszerették, persze ezért a népszerűségért mindkét helyen tett is teljesítményt az asztalra. Én magam konkrétan cselekvést neveztem el róla: a "belékaizza magát" az egyik világversenyen debütált, és máig használom, ha olyan meccsről írok, ahol játszani látom. Az elődje persze a beandjelkovicozta magát volt, de talán érthető okokból nagyon szívesen hagyom el a szókincsemből azt a szót. Zseniális mozgása van, talán éppen filigrán testalkatának köszönhetően elképesztően követhetetlen és kiszámíthatatlan, ugyanakkor a lövőereje a tíz méteres bombákhoz is megvan. Mint Görbicz a lányok között, nekem kicsit olyan. Remekül lát a pályán, ösztönös zseni, gyors, jól szervezi a támadásokat és rengeteg pont labdát osztogat. Ráadásul még jó fej is, nekem annak tűnt legalábbis. 

Éppen olyan típusú irányító, aki évek óta hiányzott a veszprémi keretből, konkrétan Nikola óta. Vele határozottan szélesedik a támadórepertoár Ortega mágnestábláján, És igaz, hogy Chema is képes rohadt gyorsan felhozni és szervezni a támadásainkat, de bőven elférnek ők ketten is ebben a csapatban, főleg az izmosodó második front (SEHA) miatt. Védekezésben a mester a szélen használhatja vagy esetleg fel lehet építeni egy olyan 5+1-et, ami aztán tényleg előkapható bármelyik pillanatban, hiszen Ugalde és Iváncsik Gergő mellett Máté is kiválóan halászó, zavaró alkat. Igazából egy valóban működő 5+1 idénre az első és legfontosabb kívánságom volna. Szerintem akkor is erőltetni kéne, ha jól láthatóan erős hatosfalunk van. Egy dolog aggasztott, az viszont már be is következett, mégpedig a térde. Ez a fajta mozgás ugyanis, amit ő tud, ez az oldalirányú terheléssel járó azt terheli a legjobban le, és most lett is belőle porcpara rendesen. Csütörtökön vizsgalat, ok, ha nem műtét, jobbulást!

Mindent elmond Gasper Marguc tehetségéről az az egyszerűen leellenőrizhető statisztika, hogy – a szintén csodás szezont futó, veterán Renato Vugrinec után - neki volt tavaly a második legjobb, Bajnokok Ligájában elkövetett gólátlaga. Tizenkét meccsen 79 gól, ez talán nem is szorul további magyarázatra, nagyjából Mirko Dzomba óta vár a veszprémi közönség egy szélen ennyire gólerős játékosra. Hát most itt van. Úgyhogy én örülök marhára. Nagyon meggyorsulunk a másik oldalon is általa, ráadásul olyan csuklója van, hogy néhány tavalyi góljának világszerte a csodájára jártak. Roppant fiatal és tehetséges, remélhetőleg nem sérülékeny fajta, szóval mi win az biztos, de szerintem ő is win a Veszprém által. 

A három vicces, szimpatikus, közvetlen srác mellett, akikkel amúgy már lenyomtunk egy fotózást a veszprémi várban (next WAX) vannak még érkezők az MKB-MVM Veszprém csapatánál.

Andreas Nilsson talán a legnagyobb kérdőjel számomra. Mondjuk most már nem is akkora, mert egy meccsen azért láttam, de az alapján inkább még nem árazom be. Ami biztos, hogy a testalkata megvan, gyorsnak elég gyors, többit majd látjuk menet közben. Christian Zeitz viszont - sokak károgása ellenére - szerintem több is, mint megfelelő Nagy László időleges pótlására. Azon a meccsen, amit láttam (Füred elleni, és nem is végig), kettesben védekezve 4 labdát halászott el tulajdonképpen a vonalon állva. Ok, a Füred nem egy Kiel, tudom, de a hozzáállása láthatóan különösen fasza. Stabil játékos, ha nem kell, nem vállal, ám ha a sors úgy hozza, Kielben is képes volt meccseket eldönteni. Igen, tudom, hogy nem annyira fiatal. Viszont nem is az elkövetkezendő 5 évet szeretnénk vele kezdőben nyerni. Arra, ami a feladata lesz, kiválóan alkalmas lesz,  mindenki meglássa. 

Ja, és én ide sorolom még Ruesgát is, hiszen tavaly nagyjából egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány teljes meccsnek számító időt töltött a pályán. Ronyóztam tőle, hogy a tavalyi pech-sorozata után nem kapja meg ezt az évet még bizonyításra, mert Veszprémben ez azért nem nagy divat, de szerencsére maradt, és a Schlecker MVP-címe azt sejteti, hogy idén tényleg és végleg magára is találhat. Vele szintén szélesedik a repertoár, legalábbis nálam, mert én egyáltalán nem csak középen találom használhatónak. Szokták mondani, hogy mindhárom belső poszton használható játékos, gyakran halljuk, pedig annyira nem gyakori, hogy valaki valóban az legyen. Gulyás Pista volt ilyen annak idején, ha emlékszik még rá valaki, na. Ő ilyen. És én nem is szorítanám keretek közé, persze nem egyszerű ez, mert ugye ilyenkor minden irányból oda-vissza vágni kell a figurákat, de őt én valódi jolly jokerként használnám ebben a szezonban.

Nagyvonalakban ennyiket gondoltam, hogy ezek valóban így lésznek-e avagy nem annyira, azt a sűrű, lazsálást nem nagyon engedélyező versenynaptárnak köszönhetően gyorsan kiderül majd. Arra a kérdésre viszont, hogy a Veszprém talán eddigi legkomplexebb, leggyorsabb kerete tud-e egy fokkal feljebb lépni a tavalyinál, csak tavasszal kapunk választ. És szeretném mindenki figyelmét felhívni arra, hogy előbb ne is várja. Ezeket a frázisokat ismételgetem évek óta, most is ezzel indítanék: olyan nem lesz, hogy nem lesz hullámvölgy, lesznek kiizzadt győzelmeink, lesznek nem annyira meggyőző egyéni teljesítmények, de a lényeg a tavasz lesz, az egyenes kiséses szakasz újra. 

Ps.: Imáink meghallgattattak, és úgy tűnik Hajdú B. fogja letolni a meccseinket a SEHA Ligában. Ez így nekem teljesen fasza, még akkor is, ha amúgy nálam Vitya a libling. 

Fotók: Feminger György