Hatosfal

Bár továbbra is azon tűnődöm, hogy vajon milyen szokott lenni még azon kívül? Meg azon, hogy nekem aztán mindegy, ha mindenki az égen Superman jelmezt is ölt vasárnap, csak a lelátók maradjanak pirosak. Ezt üzenném a furcsa szlogenek városába és Csapszinak külön, hogy nem érdemes buszt indítania, hiszen említettem már, hogy a statisztikák azt mutatják, gyakrabban marad 5-ön belül a csapata, ha nem jönnek annyian.

Össze vagyunk nőve, illetve szegény Ortegán lóg úgy az észak-német páncéloshadosztály, mint egy Töppedt Iker-szarkóma. Először a Final4-tól ütötték el két bitangul elfújt végjáték után, aztán tavaly meg egyenesen a BL-döntőtől. Stílusosabb lett volna, ha idén a BL-győzelemtől ütnek el minket. De mi győzni megyünk Kölnbe, úgyhogy jobb lesz ez így.

Tudtam persze valahol mélyen, hogy ezt mi innen, így együtt már nem cseszhetjük el, de azért vasárnap remegő kézzel, reszkető lélekkel és izzadó tenyérrel ébredtem. Nagyon régen nem izgultam ennyire, komolyan, minden pótcselekvés kudarcba fulladt, még a lengyelpiac is szörnyű helynek tűnt, szóval inkább elhúztunk a Fricskába, hogy sört vegyünk magunkhoz, hátha majd attól jobb lesz.

Egészen mondjuk nem vagyok nyugodt, hazudnék, ha ezt írnám, ez tény. Ugyanakkor úgy vagyok vele, hogy ha csupán csak nyerni nem vagyunk képesek itthon bárki - értsd teljesen mindegy, hogy ki - ellen, akkor egyszerűen nem vagyunk Kölnbe valók, ennyi ez. Azt nem állítom, hogy ebben az esetben nem lennék nagyon csalódott, mert de, valószínűleg a domboldalon sírva találnátok meg lefújás után kb. 10 perccel, viszont szerintem ez most nem történhet meg. Úgyhogy nem is foglalkoznék vele többet. Főleg, mert a nyomás ma rajtunk van.

Először is tisztázzuk, hogy mit értünk meglepetés alatt: nálunk egyértelműen a PSG és a Szeged kölni részvétele számít meglepetésnek. Lesz ilyen?

Napok óta próbálok erősen koncentrálni kizárólag a pozitív dolgokra, ahogy ilyenkor minden rendes szurkoló csinálja, ezért nem fogok bővebb lére eresztett értekezéseket lezavarni sem Ilic remek ütemben érkezett mehetnékjén (ehhez csak annyit, hogy aki menni akar, azt engedni kell, hiszen játékosok jönnek-mennek ugye, csak Iváncsik Geri és Gulyás Peti örök Veszprémben), sem a már előre érzékelhető, ám a hátam közepére nem kívánt jegymizérián, sem pedig a tisztújításon, mert ez most nem fér bele. Ebbe a hétvégébe nem.