Mindenki visszatért a klubjába, ki-ki eredményei és vérmérséklete szerint kipufogta-kiörülte magát, úgyhogy jöhetnek újra a dolgos, BL-es napok. Habár a legtöbb kérdésre már nagyjából megvan a válasz, azért a világbajnokság előtt-alatt-közben történtek változtat(hat)nak némiképp az erőviszonyokon.
Meg amúgy is fel kell venni valahol a fonalat, szóval tessenek hajtani, képbe hozás következik.
Ahogy kinézek az ablakon csak ezt a szutykos, redvás, szürke nyálkahártyát látom, és egyáltalán nem érzem úgy, hogy hat lóval sem tudnának megállítani, annyira meccsre szeretnék menni. De hát az (átlag)ember nem mindig teheti azt, amit szeretne ugye, szóval inkább elébe megyek, és megpróbálok kedvet csinálni magamnak egy kis felvezetővel. Vagy meccsnézéssel, de mivel az EHFTV néha teljesen átláthatatlan káoszában nem találtam semmi jót, a digis tévé elé Bresztet nézni pedig lusta voltam elballagni, így maradt az írás ugye.
Szóval itt a Medvegyi.
Még a KP előtt Ukrajnába kezdi meg a Szeged a következő BL-fordulót, ráadásul egészen elképesztő és nagyon méltányolandó módon vonatos szurkolók is kiutaztak Kijevbe biztatni a csapatukat, egy-két órája értek a hotelba, szóval aki aggódott értük rajtam kívül is, annak mondom, hogy megvannak és élnek. Na szóval ahhoz, hogy lehetőség legyen megnyerni ezt a csoportot, ma egyértelműen győzni kellene, és ez nem lehetetlen, csak mondom.
Volt már szó idén a Vardarról - többször is, de itt a legjobban - , kicsit már unjuk is őket lassan, viszont ez ma visszaolvasva is pontosan áll erre a csapatra. Két meccset már lejátszottunk ellenük, az egyik lufaszt nem ért (+8), a másik annál többet. Elképesztően fontos fegyvertény az, hogy Szkopjéban végül nyerni tudtunk úgy, ahogyan. Nagy Laci nélkül, amit már lassan meg is szokunk, ha valamire, hát erre ez a makacs sérülés nagyon jó volt.
Sokan beszélnek szerencséről a kinti meccs kapcsán, amit én vitatnék, de nagyon. Melyik a szerencse-faktor, Ugalde labdalopása? Vagy hogy befújták a hetest ide is, oda is? Azt a meccset majdnem végig a kezünkbe tartottuk, abban az elképesztő hangulatban és amikor nagyon kellett, többen villantak.
Ez nem szerencse kérdése nálam.
Messze vagyunk a szerkesztőségügyi egyetértéstől, mint hónaljszagtól az ölelés, főleg férfi KP esetében, és ez jó. Mondjuk nyilván agyfaszt kapok ilyenkor, de ez mégis inkább jó dolog, mint rossz. Kicsit sem egyértelmű a helyzet, sok a szempont, teljesen más egy-egy meccs, egy-egy csapat megítélése, ez pedig egészen konkrétan azt jelenti, hogy továbbra is érdekes a ffi BL. Nem ám mint a csajoké, hogy az egyik beírja a sorrendet, a másik meg ráhúzza, hogy igen, nálam is pont ilyen, aztán kész a poszt.
Na, hát a férfi fronton nem így megy ez. Öljük egymást Room303-mal másfél napja, mire már kötünk egy csak félig jó kompromisszumot, lenyugodtak a kedélyek meg minden, erre jön _benito, aki addig nem olvasott, és bekérdezi azt, amiről én már félig lemondtam. Így vagyunk mi.
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.