Igen, holnap ráfordulunk arra a hétre, aminek a végén bizony már Köln van. Tehát egy héten belül visszavonhatatlanul beárazzuk az idei szezonunkat.
Várjátok már? Mi is.
Nos igen, a kronológia néhol hibázik, a kép sem mindig full HD, de ami a lényeg, az a felvételeken jól látszódik: hogy Kölnben két vesztett meccs után sem volt szomorú veszprémi a múlt hétvégén. Spontán szurkolás és irányított, utcán vagy az Arénában, tök mindegy. Ez van, ez Veszprém.
Köszönjük a részvételt, jövőre veletek ugyanitt!
(De)
A szombati vesztes meccs után, a motel társalgójában rögtönzött búfelejtő utáni fejfájással ébredtem, hajnali 11:00-kor. Mivel sajnos a bronzmeccs volt a miénk, így bele kellett húzni a készülődésbe. Gyors arcszerkezet rendbetétel, egy könnyű "reggeli" és irány az aréna. A szurkolók 15:00-ra a helyükön, kis szervezkedés után újra összeállt a szombati tábor, akik ahogy az elődöntőn, úgy a helyosztón is szuperül működtek, nagy gratula nekik. Igaz a csoportosulás egy kicsit nehézkesebb volt, mert próbáltak a rendezők a helyükön tartani mindenkit. Ennek az oka, hogy a csodálatos szervezők csak eladtak a veszprémi szektorba pár Kiel szurkolónak is jegyet. Róluk meg ugye tudjuk, hogy ülve tapsoló emberkék, akik nemtetszésüket fejezték ki, hogy nem látnak.
Most lehet a kép lesz több…
A mai napra rövid városnézés volt a terv, de szigorúan csak 14:00-ig. Utána megcéloztuk az arénát, hiszen, már csak valamivel több mint egy óra volt a minket erősen érintő első elődöntőig.
Ahogy a korábbi bejegyzésben is írtam, a motel elfoglalása után kicsit összeszedtük magunkat és elindultunk a Final Four Opening Partyra. Szükség volt a fejünk rendberakására, mert a 12 órás út kicsit megviselte a csapatot. A belépést nem siettük el és bár későn jutottunk be, fizetni már nem kellett. Gyors találkozás a többi kiutazó szurkolóval, amely alapján nyugodtan ki is jelenthetjük, hogy SZURKOLÁS az lesz.
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.