Ez így azért túlzás. De hogy a veszprémi egyenlítés esélyét gusztustalan módon elvették a fehérorosz bírók, azon kár vitatkozni. Aki nem hiszi, és annyit mond, hogy már megint bírózunk, az nézze meg az utolsó egy percet. Az, hogy Rutenka és Karabatic miért kap nem hogy kétpercet, de fújást, azt mi már évek óta nem értjük.
Ennyi.
Most lehet a kép lesz több…
A mai napra rövid városnézés volt a terv, de szigorúan csak 14:00-ig. Utána megcéloztuk az arénát, hiszen, már csak valamivel több mint egy óra volt a minket erősen érintő első elődöntőig.
Vagyis az MKB megverte az MKB-t. Azt hiszem, ezzel lehet röviden összefoglalni az első elődöntőt. 14 indulásgólt ez ellen a Kiel ellen akkor sem lehet kapni, ha a játékvezetés egyszerűen röhejes volt, és többször el kellett volna venni induláskor a labdát (az megvan, hogy a płockiak és a PSG ellen is a játék ezen eleme volt, ami abszolút nem működött?), átlövőteljesítmény nem volt, Palicka akkor is fogott volna, ha háttal áll a kapuban, olyan szinten sikerült agyonlődözni. Nem az elveszített elődöntő miatt kesergünk, az megtörténhet, de az, hogy igazából nem az ellenfél volt jobb, hanem a veszprémiek rosszabbak, elkeserítő. Hajtás után nem tudjuk, mit írjunk.
Csak hogy lássátok, milyen Kölnben lakni egy igen komoly, a hetvenes évek tábori kórházaira emlékeztető, de amúgy tiszta, patent, és Ikeás cuccokkal felturbózott szálláson a legbelebb belvárosban.
Jó.
Hajrá Veszprém!
Ahogy a korábbi bejegyzésben is írtam, a motel elfoglalása után kicsit összeszedtük magunkat és elindultunk a Final Four Opening Partyra. Szükség volt a fejünk rendberakására, mert a 12 órás út kicsit megviselte a csapatot. A belépést nem siettük el és bár későn jutottunk be, fizetni már nem kellett. Gyors találkozás a többi kiutazó szurkolóval, amely alapján nyugodtan ki is jelenthetjük, hogy SZURKOLÁS az lesz.
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.