Hatosfal

De ne szaladjunk így előre, nézzük inkább, mi volt tegnap.

Furcsamód egyáltalán nem voltam ideges az egész heti, de inkább havi parrantásom után, szombat reggel úgy keltem, hog kiszállt belőlem a gyomorideg, semmi tenyérizzadás, semmi konkrétabb félelem, egyszerűen tudtam, hogy meg kell legyen. Biztos a péntek esti összeröffenésen ittam magabiztosra magam, de nem bántam na.

A Dóm-téri pirosuláson rengetegen voltunk, pedig talán még hó is esett, zengett a tér a Veszprémtől, és ez így is volt szép. Aztán átballagtunk a Lanxesshez, ahol pedig a kielcei fanokkal együtt fotózkodtunk hatalmasat. Jó volt veszpréminek lenni ezekben az órákban is, amíg aztán az a döbbenetes sztori az egészet kicsit nem árnyalta. Komolyan nem hiszem el, hogy van ember, aki ilyet csinál a szurkolótársaival. Őszintén hiszek abban, hogy az élet összességében igazságosan osztja ki a dolgokat, a jók a végén jót, a rosszak pedig az élettől pofonokat kapnak. Így kell lenni most is. Minden jóérésű veszprémi ember és szurkoló és vezető elhatárolódik ettől az egésztől, és ezúton szeretnék is megosztani veletek egy közleményt, amit a Veszprémi Szurkolói Egyesület eme sajnálatos eset kapcsán igyekszik leszögezni gyorsan:

Tisztelt szurkolók, sportbarátok!

A veszprémi szurkolói társadalom maximálisan elhatárolódik, és kiveti maga közül a jegyhamisítást elkövető embert, embereket. Arra kérjük a rendezőket, szeretett klubunkat és mindenkit, hogy ne egy-két ember alapján ítéljék meg a veszprémi szurkolókat. A klubnak és az EHF-nek köszönjük a tegnapi hozzáállást, amivel segítették a szerencsétlenül járt embereket, hogy láthassák a meccseket.

Üdvözlettel: Veszprémi Szurkolói Egyesület

Amikor ez a sztori végigfutott a sajtóson egy szűk órával a meccs előt, én majdnem agyfaszt kaptam. Fefordult a gyomrom, komolyan. Csak pillogtam, mint a halak a zacsiban. De agyban el kellett engedni ezt akkor, hogy majd meccs után rugózzunk rajta, különben az egész hangulatunkat lenyomta volna. A vezetőség elképesztően jól kezelte ezt a helyzetet, elintézték, hogy a jóhiszemű jegyvásárlók be tudjanak jönni mégis, hogy megnézhessék ezeket a meccseket, amit tényleg nagyon köszönünk szépen. Nem hiszem, hogy sok olyan klub van a világon, ahol ezt megtették volna a klub életének legfontosabb meccse előtt nagyon röviddel. Na de mindegy, mert ennek ellenére is volt minek örülnünk, szerencsére.

A Kielce kicsit csalódás volt nekem, Talant főként, bár ezt a Barcelonát azért nehéz elkapni, az biztos.

A meccsünk előtti shownál nagyobb királyságot elképzelni sem tudtam volna, döbbenetes volt az a műsor azokkal a hatalmas, azonosíthatatlan világító figurákkal, nagyon kíváncsi leszek, hogy hova lehet ezt még ma fokozni. Direkt nem is nézek bele a próbába, nehogy ne lepődjek meg rendesen hat előtt. A bevonulásnál, mikor Roli elcsúszott a reklámon, és letérdelt, konkrétan belém állt a levegő, de komolyan, abban a pillanatban tudtam, hogy ő nem lesz jó. De szerencsére volt Mirko.

A meccset megírta artmooney, ezzel most többet nem foglalkozom, inkább csak örömittasan gondolok azokra a pillanatokra, amikor a sajtós helyünkön _benitoval ölelgettük egymás 4 perccel a vége előtt, mert akkor már pontosan tudtuk. Mentálisan vagyunk borzasztóan erősek idén, az, hogy azután a kezdés után, négy kihagyott hetessel, nyolc homály ziccerrel négy góllal ütöttük a Kielt Kölnben, nekem ez még mindig hihetetlen, de mivel igaz, egyszerűen csodálatos. Ünneplő pirosmezes veszprémieket látni Kölnben torokszorító, ünneplő csapatot a kispad mögül szintén leírhatatlan, és a mixed zoneba úgy bemenni, hogy leszarom ki mit mond, nem akarok interjút, én csak a nyakába akarok ugrani azoknak, akik azt az érzést adták, ami a lelkemben akkor volt. Nem nagyon tudom szavakba önteni, de kívánom, hogy mindenki élje át egyszer minimum.

Ma pedig BL-döntőt játszunk. Még mindig ízlelgetem, mert olyan távolinak tűnik, olyan furcsának, mintha álmodnám. Pedig ez a mi saját veszprémi valóságunk, ami ráadásul mindjárt itt is van a nyakunkon.

Gulyás Peti megmondta már márciusban, hogy idén ezzel a két csapattal kell Kölnben megbírkóznunk, és nagyon remélem, hogy igaza lesz abban is, amit a végkimenetelükről mondott.

Itt állunk egy olyan dolog küszöbén, amire évtizedek óta várunk. Ha igazán komolyak vagyunk, most megcsináljuk. De én most bemondom, hogy nekem ez a nap már csak ajándék, az én elvárásaimat tökéletesen teljesítette a csapaton, egész egyszerűen elégedett vagyok.

Azt mondjuk nem mondom, hogy ezt nem lehet fokozni, de már az eddigieket is csak megköszönni tudom!

Tegnap nem sikerült, pedig a gombóc a torkomban megvolt, ma viszont biztosan sírni fogok. Vagy így, vagy úgy.