Hatosfal

Pont a harmadik percig gondoltam komolyan azt, amit előzetesen leírtam, mégpedig, hogy benne van egy szűk vereség is ebben a meccsben, szóval innen kérek elnézést így utólag, mert minimálisan is, de hitetlen voltam. Persze azért elsősorban győzelmet vártam, de a szegedi pajtásaink annyira felhúzták magukat bizakodóra, hogy külső szemlélő számára már majdnem úgy is tűnt, elég lehet ez a hat gólra. Elég lett, azt mindenki láthatta, csak kicsit máshogyan. 

Borzasztóan fontos meccs volt ez ott lenn tegnap, sokkal fontosabb, mint a bajnoki döntő bármelyik felvonása, mégpedig pont az előzmények miatt. Meg mert az az öt gól, az szakmailag annyira határeset, hogy egy kis csodával akár még esély is lehetett volna a szorosra. De nem volt. 

Szeged döbbenetesen messze van, ez akkor is igaz, ha közben megálltunk egy fél órára a Papp Lászlóban. De mivel a szívünk húzott keletre minél gyorsabban, hát minőségi időt nem tudtunk és nem is akartunk eltölteni abban a hodályban. Már a városban voltunk, amikor ránktört az éhség, szóval egy külvárosi kajáldában gyorsan tömtünk egy gulyást, és tépettünk az eredetileg megbeszélt útvonalon a Töcök kijelölt tartózkodási helyét jelentő kocsmába. Amikor a címet firtató sms-ben fent említett kolléga válasza a házszám vonatkozásában az volt, hogy "6, mi más", na akkor feladtam a jelek olvasását és az akármik belemagyarázását azokba. Nem is válaszoltam. 

Kicsit késtünk ugyan, szóval a műhelyben tartózkodó helyiek útbaigazítását követve a Köménymag nyomába eredve indultunk tovább a labirintus felé, amit talán életemben először most találtam némiképpen átláthatónak. Na persze most sem voltam minden percben tisztában azzal, hogy hol is tartózkodom úgy általában, de rutinosan inkább a felszínt választottam közlekedésre, és ez sokat javított az érzeten. Komolyan. 

A meccs előtti kötelességemet teljesítettem, eltoltam a lépcsőn egy "Sosem lesztek bajnokokat", és megbeszéltük az esélyeket az akkor még kincstári optimizmussal bizakodó szegedi pajtikkal. Akik amúgy arról is értesítettek, hogy atrocitás ért Veszprém-szurkolókat, hogy milyen komolysággal, arról nem érkezett hír, mindenesetre igyekeztek leszögezni, hogy a kézimeccsekről már kitiltott fociszurkolói csoportok voltak az elkövetők, hogy kik is pontosan, az az internetnek köszönhetően ma reggelre már mindenkinek világos lett, haha. Ők voltak itt fenn, nagyon vagányan pózolnak a zsákmánnyal. Nagy az isten állatkertje, és a kerítés Szegeden is alacsonyan van, de mindegy, nem ez a fontos szerencsére ebben a sportágban. Megsöröztünkpálinkáztunk mindenkivel, aki számít, hogy a meccset már megfelelő hangulatban toljuk, és így is lett. Színtől függetlenül készen álltunk a szurkolásra. 

A kezdeti hangulatra nem lehetett sok panasz, hangorkán fogadta a csapatokat, némi füttyöt nyilván kaptunk mi pirosak, de hát ez ilyen, fordítva is így van. Nagy tempóban, a védekezések előtérbe kerülésével és a többnyire ebből fakadó remek kapusteljesítményekkel kezdődött a meccs. Veszprémi részről Sulicról szólt az eleje, de mivel kapott ő is szar bejátszásokat, az ebből következő gyors indulások után többnyire Rolónak kellett helyretennie Kallmant a ziccereinek megfogásával, és a mi szerencsénkre tartotta is magát egész meccsen ahhoz, hogy olvasta a szögedi próbálkozásokat. Ez mindenképpen hatalmas különbséget jelentett a két csapat között, de igazából az is, hogy az átlövők nélküli Pick Szeged támadásai elég gyorsan kiismerhetőek voltak, Bombac mostanra elfáradt, nélküle pedig fantázia sem volt túl sok, na. Nem is értem Pastor miért nem próbálkozik néha két beállóval (mondjuk ezt Ortegától is várom egy ideje), hiszen azzal valamelyest lehetne kompenzálni, hogy egyrészt nincs veszély kintről, másrészt Zubai fajsúlyban egy hasonló erősségű falban egyszerűen kevés. Mert ez van.

Sulic viszont döbbenetes első húsz percet tolt, persze feljárkáltak a lövőinkre, de hát pontosan ez a megoldása ennek a helyzetnek, nos a Szegednek nem volt meg ez a lehetősége, hiszen mi úgy védekeztük vagy blokkoltuk le a lövőiket, hogy mellette levegőt sem hagytunk a beállóiknak ugye. És ezt kellene itt látni, nem azt, amin egyébként kicsit el is vagyok hűlve most, hogy nézem vissza éppen, mert Gundi elég sokszor hangoztatta, hogy a kis szabálytalanságok befújása vagy továbbengedése mennyire nem mindegy. Szerintem viszont konzekvensen be volt fújva a passzív ellenünk is, a lépés és a belemenés szintén, úgyhogy ezt innen sem értettem. De mivel direkt megkérdeztem JCP-t arról, hogy a mai játékvezetéssel elégedett volt-e, nehogy ez a későbbiekben kérdéses legyen, és tudom, hogy igen, ezért ezt könnyen elengedem. Ugyan elég messziről indította a válaszát erre a kérdésre, és többször tűnt úgy, hogy nem esett jól neki, hogy erre rákérdeztem, de szerintem igen is lényeges dolog volt választ kapnom erre annak fényében, ami felvezette ezt a mérkőzést. 

Az első időkérésénél (3 góllal mentünk éppen) előadott ordítását Vranjesnek például tökéletesen megértettem, amit nem értek ezzel kapcsolatban, az továbbra is inkább az, hogy mire fel a hosszabbítás ezzel az emberrel? De tényleg. Ez fontosabb és lényegesebb dolognak tűnik nekem, mint a kapaszkodást olyan illúziókba, hogy egy-egy be illetve nem befújt lépéshiba dönt el meccseket. Mert nem. 

Németverés ide, szép BL-menetelés oda, két csapat között jelenleg ekkora a különbség, ezzel szerintem senki sem vitatkozhat, akinek van szeme és nézte ezt a tegnapi meccset. A Veszprém mind egyénileg, mind csapatként jobban működik jelenleg, ez ennyi szerintem, és amíg ez így van, addig teljesen jogosan nyeri meg ezeket a találkozókat. Az első húsz perc után úgy dőlt el idegenben mindez, hogy utána egyszer volt sansza a hazai csapatnak visszajönni a meccsbe, a 45. perc környékén jöttek vissza döntetlenre. De ott megint megállt a tudomány vagy megrázta magát a Veszprém, mindez nézőpont kérdése. 

Látni kellene, hogy itt már egyáltalán nem a bírókon és az ő ítéletein múlnak a dolgok, mert egyszerűen nincs a két csapat egymáshoz annyira közel, hogy olyasminek, amiről Pastor általánosságban és tendenciákban beszélt, valódi jelentősége legyen. Hiába lett ráhúzva a vizes lepedő a Dobrovits/Tájok párosra életük egyik legjobb játékvezetése után (mert rá lett, ne legyenek kétségeink, hiszen nem ők fújták a tegnapit, ugye, pedig igen hivatalosan ki lett jelentve, hogy ők ma az ország elsőszámú rigói, hehe), nézzük már meg, hogy ezután a direkt erre figyelmet irányító nyilatkozatnak Pastor részéről mi lett az eredménye. Semmi. 

Vagyis újra érvényesült a papírforma, az az 5-8 gólos különbség ugyanis szerintem teljesen reális idénre, és ami még durva ebben, hogy  most nem idegenben vagy semleges területen, hanem otthonában páholta el ennyivel riválisát a piros együttes. Ráadásul úgy, hogy több kétpercet (2 illetve 5) és több hetest (2 illetve 5) is kapott büntetésbe. 

Kifejezetten tetszett amúgy, ahogy Mikler Roló és Otega begyalogolt sajtótájékoztatóra sörrel, fel is kellett lélegezni kicsit ezután a hét után szerintem. Pastor innentől egy győzelmet tűzött ki célnak idénre, és kiemelte, hogy Roli hatalmas különbséget jelentett, ezt Ortega adta, és elégedett volt csapata teljesítményével, bár azt is mondta, nincs ekkora különbség a két csapat között (pedig dehogynem). Roli  nagyon igatottan várta ezt a meccset, sok régi kellemes emlék és élmény érte, örült neki, hogy sikerült mindent kiadni magából, és méltatta a védekezést, természetesen. 

Nagyjából ennyi ez. Őszintén örülök neki, hogy a blogot írunk, nem híreket, mert így egyrészt muszáj felvállalnom a véleményemet, másrészt szurkoló maradhatok meccs előtt, után és közben. És megbombázhatom Ancsin Gabi nyilatkozatát jártamban-keltemben. Ez pedig különösen sokat jelent, higgyétek el. Tervezek arról posztolni majd a nyáron, hogy milyen módon darálhat be a közeg, ha egyszer elkezdesz dolgozni benne, de erősnek kell maradni, és szurkolónak kicsit ahhoz, hogy tényleg élvezni tudd közben is ezt az egészet. 

Köszönöm anyukám, hogy veszpréminek születtem!

Az első kép forrása.