Hatosfal

Ez, most már lassan kijelenthetjük, minden idők legsikeresebb Európa-bajnoksága lesz. Mondom ezt arra alapozva, hogy az a torna, ami előtt ennyi balszerencse, a csapat szempontjából szerencsétlen körülmény és szívás van, annak muszáj elképesztően jól sikerülnie. Muszáj!

Kezdődött az egész szegény KEB hősies harcával a rák ellen, ami nemcsak végkimenetele miatt lett tragikus, hanem furcsa mód azért is, mert a csontvelő-átültetés után kimondottan kedvező hírek érkeztek Böhn állapotáról. Nagyon örültünk neki, és biztosan így volt vele a szövetség is, hiszen ezzel megspóroltak egy emberileg iszonyatosan nehéz, sportszakmailag azonban igencsak indokolt döntést, és nem váltották le az életéért harcoló kapitányt. Jött az örökös beugró, és – ahogy akkoriban írtuk is -, bár Hajdu rendben lehozta a vébét, elpazaroltunk egy csapatépítés szempontjából iszonyatosan fontos tornát.

Végül bekövetkezett a tragédia, KEB sajnos elveszítette a harcot a betegséggel szemben, így fél év késéssel, de érkezett Németh András, akinek ennél nehezebb nem is nagyon lehetne az élete azóta. Szeretném jelezni, teljesen megértem a szövetséget, mert nem léptek korábban, felvállalhatatlan lett volna KEB elküldése egy ilyen helyzetben. Csak leszögeztem, hogy ezzel így az összes érintett igen rosszul járt, ami meg sajnos tény.

Németh több fontos dolgot is kijelentett a székfoglalójában, például azt, hogy a jobbátlövő nála balkezes (egyetértünk), és hogy Kovacsics Anikóra szélsőként számít, mert a klubjában is ott játszik (nem értünk egyet). És akkor ehhez jött még ma reggel az, hogy Görbicz gyereket vár, és így értelemszerűen nem lesz ott sem a Győrben, sem a válogatottban idén.

Az eset, még ha hasonló is a korábban igen nagy csapásként megélt Zácsik-ügyhöz, tulajdonképpen egészen más kávéház. Zácsiknak káprázatos keze van, és akár lehetett volna belőle a következő évtized – teszem azt – Radulovics Bojánája, de a sérülései miatt az is kérdéses volt, hogy mi lesz vele, így az ő gyermekvállalását sokkal könnyebben éltük meg. Hiányozni fog, az nem vitás, de megleszünk. Görbicz kiválása ezzel szemben óriásit ütött a csapaton.

Természetesen mind személyesen, mind hatosfalilag nagyon sok boldogságot, jó egészséget kívánunk mind Anitának, mind születendő porontyának. 20 éve a kézilabdával kel és fekszik, teljesen érthető, hogy 32 évesen már úgy érzi, nincs mire várnia. Eb-érme van már, az Etóval is letarolt mindent, személy szerint valószínűleg úgy érzi, ez az Eb az ő pályafutása szempontjából már nem annyira fontos, hogy a magánélete elé sorolja. Ha így érzi, így is van, de ha csak a válogatott szempontjából nézzük, a csapat Eb-esélyei óriási ütést kaptak a kiesésével.

Nem kell túlragozni, mindenki tudja, kicsoda Görbicz. Évtizedes klasszis, az a fajta zseni, aki saját kategóriát képvisel, és mint ilyen, tökéletesen pótolhatatlan. Márpedig most pótolni kellene, és mivel eleve tisztában vagyunk vele, hogy ez lehetetlen, biztosan nem én vagyok az egyetlen, akinek eszébe jut, hogy „nem lehetett volna két hónappal később?”. Aztán persze az is eszembe jut, hogy nem lehet, és eleve baromság ilyet mondani, mert az ember örül, hogy összejön a baba, és nem a naptárat nézi. Ráadásul a Győrrel biztosan le volt zsugázva a dolog, Aguilar is ezért jött (mai pletyka Pineau, de a klub azonnal cáfolt), de hogy Németh Andrásnak besípolt a pacemakere – a miénkkel együtt – a hírek hallatán, az nem kérdés.

Szucsánszki Zizi és Tóth Gabi a két irányítónk, de ne lepődjön meg senki, ha Kovacsicsot is látni fogjuk irányítani, még ha korábban azt is mondta Németh, hogy szélsőként számít rá. Egyre inkább úgy fest, hogy belőle sikerült egy újabb Gulyás Petit csinálni, pedig egy kettesben is kimondottan jól védekező irányítóról beszélünk a személyében, aki ugyebár 18 évesen egy BL-döntőben mutatkozott be a nemzetközi elitnek.

Szóval itt van most ez a sokra hivatott csapat, amely egy olyan Eb-re készül, ahol minden adott ahhoz, hogy érmet szerezzen. Nem kvalifikációs torna (ilyet nyertünk meg 2000-ben), hazai rendezés, sok rutinos és néhány feltörekvő fiatal játékos, jó edző, aztán most mégis arról kell beszélnünk, hogy a sok jó előjelből alig maradt néhány. De csináljuk azt, hogy a „nem eshet örökké” jeligét követve pont ezért hisszük el, hogy ez igenis egy nagyon jó kis Eb lesz.