Így, év vége felé rohanva amúgy sem teng túl bennünk a posztolási vágy, sőt, teljesen őszintén maga a kézilabda is csak távoli, kósza árny a bejgli- és libamájzabálás között zakatoló agyunk hátsó, sötét kis zúgában, és ezen a tényen ez a nem is olyan régen befejeződött, hazai rendezésű világverseny sem segített szemernyit sem. Fogalmazhatnám úgy is, hogy örömteljes szófosásom nem lett tőle, na.
Mindjárt egy új év van viszont, ezért számot vetünk csoportosan, mielőtt mindenkinek kézilabdás sikerekben gazdag Boldog Új Évet kívánunk!
A nőket figyelő részleg időleges bealvása illetve máshol tartózkodása vagy éppen máshova már teljesített témafeldolgozása miatt úgy döntöttem ETO vs Lunde-ügyben kénytelen leszek én magam kinyilvánítani a véleményem.
Ez most kivételesen nem is esik olyan nagyon nehezemre, hiszen egyrészt nem az általában számomra elviselhetetlenül sok(k) technikai hibák számát kell konstatálnom ugye, hanem egy emberi vagyis inkább kifejezetten női tényezőt figyelembe véve kell megnyilvánulnom kivételesen. Ami amúgy szintén nem erősségem, de gyermekem már van, szóval azt hiszem nagyjából tudhatom, kb. miről beszélnek a felek.