Hatosfal

Hogy nem tudom még mindig, hogy mit lehetne írni a múlt hétvégi válogatott összetartásról… Tényleg nem… De azért megpróbálom.

Már jó ideje adósok vagyunk a női válogatottal, de hogy idézzem a címet, az a nagy büdös harci helyzet, hogy egész egyszerűen nem tudunk egy hosszabb értékelést, vagy bármit is írni róluk. Hogy miért? Talán kezdjük azzal, hogy pontosan ugyanott tartunk ahol 2013. december 18-án elváltunk tőlük... Lassan egy éve semmi előrelépést nem láttunk. Szegény KEB halála, egészen pontosan betegsége óta csak totyorgunk egy helyben, de ha még csak totyorognánk, mert ez még az is sokkal jobb lenne, de nem, mert igazából azóta még rosszabbak lettünk. Túl, pár felkészülési mérkőzésen, régi-új szövetségi kapitányunkkal aki 2008-ban lemondott, aztán a 2011-es németek elleni kudarc után azt mondta, hogy Ő ugyan soha az életben nem lesz újra szövetségi kapitány, pedig de, azt kell mondjam, hogy nem lettünk okosabbak/jobbak. Ezt nem azért mondom mert világvége hangulat uralkodna bennem, hanem mert tényleg semmi látható előrelépés nem történt. Egész egyszerűen nem értem, hogy KEB és Dujshebaev között miért megint a régi szokáshoz nyúlunk, hogy ismételten előszedünk valakit a múltból, akivel már akkor sem ment... Baromira pipa vagyok, mert most nézegetem vissza a hétvégi meccseket, és még csak a szlovákok elleni meccs feléig jutottam el, de már most az agyvizem gőzölög a magas hőmérséklettől, és szerintem a csehek ellenivel már nem is próbálkozom.

Védekezésünk még mindig nincsen, mondjuk a Németh-csapatokra ez sosem volt jellemző, „lőjünk egy góllal többet, mint az ellenfél” taktika jellemezte mindig is azokat az együtteseket amiket Ő irányított. Ezzel így nem is lenne gond, ha villámgyors cyberkézit játszanánk, de nem tesszük... Angola gyors középkezdésből nyáron oktatott minket, Szlovákia meg visszarendeződésben gyorsabb, mint mi labdafelhozatalban, mindegyik induló emberünk nyakában ott lihegett egy szlovák játékos, sőt, olyan is volt, hogy valaki tőlünk az ellenféllel a hátán vágta be a gólját, de úgy, hogy félpályánál még lazán 2-3 méternyi távolság volt közöttük. Így egy kicsit nehéz lesz az egy góllal többet lövősdi szisztéma, nem? Főleg egy dán-norvég csapat ellen, akik röhögve fognak minket szétszedni lábbal, mind támadásban, mind védekezésben, de már lassan bizony a lengyelek is elhúznak mellettünk ebben. Tudom, kapni fogok a pofámra, hogy miért nem tapsikolok mondjuk egy Angola elleni 40-26-os eredménynek, mert hát lőttünk 40 gólt... Ja, tényleg, de kaptunk 26-ot baszod. Egy olyan angolai csapat ellen akik egy tökre jelentéktelen kerettel jöttek ide hozzánk a nyáron vendégségbe. Vagy itt van az Ausztria elleni kőkemény rangadó. Egy olyan osztrák csapattól kaptunk 23 gólt, akik még kapuig sem láttak el, a halál gyenge beállósuk úgy csinált belőlünk hülyét ahogy kedve tartotta... Mondom, a csehek ellenit már tényleg meg sem nézem inkább, 18-16-os félidő (és nem nekünk) már kimondva is rohadt ciki, a 32-27-es győzelem sem kárpótol, mert 27 kapott gól még így is sok. Hármas védőnk alig van, kettesben meg nem nyugtat meg Szamoránszky és Soós jelenléte, mert aki meg tényleg tudna ott védekezni, azt szélen pazaroljuk...

Tudom én, hogy ez csak egy felkészülési torna volt, de akkor is... Már rég nem kísérletezgetni kéne 22 emberrel, hanem most már egy összeállt válogatottal kéne ténylegesen felkészülni, mert bizony közel 50 nap múlva indul az EB, és eddig túl sok újdonságot nem láttunk... Egyedül csak a lányainkban tudok bízni, mert látszik rajtuk az elszántság, hogy tényleg élvezik a válogatottságot, amire már tavaly sem volt panasz, viszont a szakmai stábra már annál inkább... És ismételten elpazaroltunk egy évet, pedig ennek a válogatottnak hazai pályán minimum elvárás, hogy aranyérmesek legyenek.

Az egyetlen, igazi erőfelmérő ami majd választ ad arra, hogy hol is tartunk (ha tartunk egyáltalán) valahol, majd a november vége felé megtartott Hollandia és Franciaország elleni főpróba lesz. Remélem addigra én is optimistább leszek, és remélem nem azért jutunk majd csak be a legjobb négybe, mert hazai pályán leszünk, hanem azért mert Magyarország tényleg megérdemli, hogy a világ legjobb csapatai közé tartozzon.