Maradjunk annyiban, hogy a harmadik percben tudtam, nem is akkora baj, hogy nem vagyok ott. Nehezen bírom az ennyire nagyon női meccseket, főleg élőben és főleg józanon. Vááá. A teltháznak köszönhetően az alaphangulat adott volt a debreceni Főnix csarnokban, legalábbis a közvetítésen ez jött át, az biztos, viszont elég gyakran román rigmus hallatszott. A felkészülés során játszottunk velük többször is, ha jól rémlik, úgyhogy azt gondoltam nagyon sok meglepetést nem tartogathat a találkozó. Aztán mégis. Lássuk, mi volt.
Már csak kettőt kell aludni, és kezdődik a női kézilabdázás két hétig tartó ünnepe. Nekem legalábbis az EB az igazi rangadó, nem a széthigított világbajnokságok, ahová lassan mindenki bekerül, csak az igazi, nívós csapatok nem... Mint kb. az olimpián...
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.