Hatosfal

Próbáltam megállni, de nem megy. Sajnos nem bírom ki, hogy ne kommentáljam a szívemnek oly kedves trió kinevezését követő sértődött véleményáradatot. Mert az van dögivel. Hogyne volna, hiszen puffogni, durrogni, hőzöngeni, nagyot mondani, kicsit kockáztatni, kudarc után - rosszabbik esetben előre - mosakodni remekül tud a magyar. Megsértődni meg még jobban. Ez bebizonyosodik újra és újra. Egyszerűen hihetetlen, hogy tényleg ez van.

Hogy én se csak háborogjak, most sorra idézem forrással megjelölve, hogy ebben a témában kik és mit mondtak. Azonnal egy erős állítással kezdenék: 

"Kinevezése együtt járt a magyar edzők „lesajnálásával”." - khm, pardon? Hogy mi? Akkor ezentúl minden külföldi szerepvállalásból az következik, hogy az adott szakma hazai szegmense le van sajnálva? Tényleg? Mégis honnan ez a borzasztóan nagy önérzet, ha megkérdezhetem? És vajon most Sótonyi Laci is úgy érzi, hogy le van sajnálva? Vagy Laci nem edző? Vagy mi van?

Nem lehet, hogy egyszerűen csak azokhoz az amúgy elég erőtlejesen behatárolt, egyáltalán nem szégyellős követelményekhez (ki kell jutni Lengyelországba, onnan Rióba, majd a vb-re is), amit a szövetség ebben a nehéz helyzetben támasztott a potenciális szöv.kap. elé, egyszerűen muszáj volt magasabb kvalitású edzőt választani, mint _bármelyik jelenlegi magyar? Mert feltételezem az azért nem kérdés, hogy Talantnál kevés nagyobb kaliberű edző tevékenykedik jelenleg, na. Akinek ez kérdés, annak nincs mit mondjak, jobb ha a poszt olvasását ezen a ponton abba is hagyja.

Aztán volt egy olyan állítás is (szintén ebben a posztban), hogy mivel ez nem a főállása, számonkérésre sem nagyon kell számítania. Elnézést, hogy nem értem, valaki magyarázza már el nekem, hogy ugyan miért is ne kéne számítania? Vagy ha mégsem, az viszont miért az ő hibája? Miért nem azoké, akik az előre vizionált módon nem kérik számon a vállalt munkájában? Vagy alapra azt feltételezzük róla, hogy mivel amúgy van másik állása, tulajdonképpen neki mindegy is, hogy mit produkál a magyar csapat? Ez is csodálatos hozzáállás, mit ne mondjak.  

A következő gyönyörűség is nagyon kacifántos gondolatmenetre utal az amúgy szövetségi kapitányként kétszer is tevékenykedő Kovács Lászlótól, akit a JochaPress a hazai edzőgárda egyik legnagyobb tekintélyének tart: 

"Azzal is számolni lehet, hogy valójában nincs mögötte érdemben használható játékosanyag, tehát nincs miből mit csinálnia. A tehetséges magyar fiatalok ugyanis képtelenek odakerülni a hazai élcsapatok kispadjára, játéklehetőség nélkül pedig lehetetlen felfejlődniük a nemzetközi színvonalra.”

Az első kérdés ami megfogalmazódik bennem ezt elolvasva az bizony az, hogy erről most akkor mégis ki tehet, ha nem az amúgy ezzel a lépéssel lesajnált _hazai edzőgarnitúra? De most komolyan? A klubok adják lejjebb a céljaikat vagy WTF? Hogy minden magyar odaférjen legalább a padra? Vagy az anyák most már aztán szüljenek tehetségesebb kézilabdázókat, mielőtt teljesen sárba lesz tiporva a magyar edzői szakma? Nem inkább meg kellene tekinteni, hogy azok a játékosok, akik kezdőként játszanak a nagy csapatokban, esetleg milyen szisztémában tanultak saját országaik utánpótlásában? Tényleg akkora szégyen volna tanulni valamit máshonnan? 

Aztán itt még az idő előtt leléptetett szövetségi kapitányok kérdése, mert állítólag senki nem kapta meg ilyenformán még a lehetőséget, csak Talant, miközben a nem teljesítés hiányában a szerződése felbontható kitét az ő szerződésében is benne van. És nem egyszerűen csak ez az állítás, hanem azzal fűszerezve, hogy: "mindegyiknek kitekerték a nyakát, véget vetettek az edzői karrierjüknek." WTF? Ilyen nevek vannak itt felsorolva, hogy Csoknyai István (aki idén tolja az első évét felnőttek mellett az élvonalban!), Mátéfi Eszter (jelenleg is edző a női élvonalban), Imre Vilmos (ha jól emlékszem maga adta vissza a válogatottat), Hajdu János pedig szintén nincsen tönkretéve, maradjunk annyiban. 

Sőt a Borsonline szerint utóbbi még a menedzsereket is hibáztatja kicsit, hogy külföldi szakemberekkel bombázzák a szövetséget, ezzel hátrányos helyzetbe taszítva a magyar edzőket. Kicsit hajaz arra a másik meglátásra, amikor az egyik tekintélyes magyar edző pedig az újságírókat nevezte meg részben felelősnek azért, hogy szar az utánpótlás. Mert nem hívták fel a figyelmet a problémára. Elképesztő ez az egész. 

Abba az irányba nem indulhatnánk el esetleg, hogy vajon valóban megfelelő, európai színvonalú-e az edzőképzés ma Magyarországon? Nem tudom, mert nem végeztem el egy tanfolyamot/főiskolát sem ezzel kapcsolatban, ezért kérdezem. Csak hogy a felszínt kapargassam: tanítják például az internet használatára a már mester fokozattal rendelkező edzőinket? Illetve belátják, hogy ez is fontos már ma, és számon is kérik őket ezzel kapcsolatban? Mert laikusként ugyan, de én úgy látom nagyon fontos volna. Aki kicsit is jártas elektronikus körökben, az nem teszi fel azt a kérdést 2014-ben, hogy Dujshebaev mégis hogyan fogja figyelni a magyar válogatottat. Ráadásul kb. éppen erre a feladatra lett kiválasztva a stábja, szóval aki ezt kérdezi, az éppen egy magyar kollégája, nevezetesen Sótonyi László munkásságát kérdőjelezi meg egyúttal. Szóval döntsük már el hogy mit és miért fikázunk, jól van?

Meg az is, hogy nem magyarul kapnak majd meccsutasítást a srácok? He? A válogatott kb. 75%-a a klubjában sem magyarul kapja, és akkor megint megkérdezem, hogy Sótonyi Laci miért ne tudná bemondani a magyart? És hát Lajos tekervényes, többszörösen összetett mondatai sem illetek jobban egy-egy meccsszituációba, legalábbis nálam. Vagy Skaliczki László mára már legendássá vált Helló, figyelj-ei? Tehát a kommunikációs problémák is inkább erőltetett kifogások, mint valódi érvek.

Tehát a Borsonlinenak nyilatkozókat sem nagyon értem, azt kell mondjam, és tovább ízlelgetem azt a nem elhanyagolható tényt, hogy hat honi mesteredző elől csaklizta el a padot Talant. Mert hát minek ide Dujshebaev, mikor van Juhász Pista (minden tiszteletem, de pont mint Csoknyai kinevezése annak idején, ez is korai lett volna), Sótonyi Laci (nem kérdeztem, szóval ez csak tipp, de szerintem ő pont boldog attól, hogy Talanttól tanulhat, és nem egyedül kapott ekkora paklit a nyakába), Imre Vilmos (szintén belefért volna, de nem egyedül), Skaliczki László (hányszor volt már, most mi változott volna?), Gulyás István (szintén tapasztalatlan, ez egy remek generáció lehet majd, de még korai egy ekkora feladat), Kovács Péter (mi alapján, de tényleg?). 

Száz szónak is egy a vége, részemről csak támogatni tudom ezt a felállást, és teljesen indokoltnak tartom a megnevezett célok tekintetében egy ilyen magas kvalitású szakember idehozatalát.

Gondolom úgy indult a gondolkodás, hogy megcélozzuk-e Riót, vagy elengedjük ezt a generációt. Ha megcélozzuk, akkor nemzetközi tekintély kell, aki szakmailag az eddigiekhez képest újat tud hozni, aki képes az amúgy valószínűleg sokat nem változó keretet újból motiválni, és innen nézve ez egy telitalálat. Ebben a generációban ez a szűk két év még bőven benne van.