Hatosfal

Ez, most már lassan kijelenthetjük, minden idők legsikeresebb Európa-bajnoksága lesz. Mondom ezt arra alapozva, hogy az a torna, ami előtt ennyi balszerencse, a csapat szempontjából szerencsétlen körülmény és szívás van, annak muszáj elképesztően jól sikerülnie. Muszáj!

Nem fogunk hazudni, mi is úgy ültünk le a Portugál meccs elé, hogy közben majd még jól meg fogjuk nézni a napi történéseket a Facebookon, kibogarásszuk a napisajtóból, hogy meddig olvashatjátok még ingyen a Hatosfalat és hasonlók. Ehhez képest meglepődtünk.

Többször is.

Kettőt karikáztak a hölgyek idén a legrangosabb kupasorozatban, hogy végre elsüssünk valami jó kis lózungot is. Tisztábbak lettek az erőviszonyok, de persze egyrészt messze még a vége, másrészt az új lebonyolítási rend a két csoportkört gyakorlatilag érdektelenné teszi, köszönjük. Mi azért megpróbáljuk fenntartani az érdeklődés látszatát, és némileg hajtunk, hogy megmondjuk a tutit.

Elnézést az idióta szójátékért, de nem jutott jobb eszembe, csak olyan szintű, mint ez a svéd csapat. Igencsak meglátszott ma Partilléban, hogy gyengült ez a svéd társaság, de hogy ennyire, arra álmunkban sem gondoltunk. Ezek után bizony erősen el kell gondolkodni, hogy vajon melyik csapat lesz a harmadik továbbjutó a győri és a viborgi lányok mellett, de ez érdekel most minket legkevésbé. Sokkal fontosabb, hogy mindenféle megerőltetés nélkül, habkönnyű győzelmet aratott az ETO a Sävehof ellen, és csak remélni tudjuk, hogy nem dőlt ki két újabb balkezes a csapatból - nagyon meredek lenne, ha egyedül Bodesz maradna. Hajtás után a meccsről, a sérültekről pedig várjuk a híreket.

Az első fordulót túlélve nézzük, hogy mi is várható a hétvégén. Mivel női kézilabda, ezért sosem tudni, hogy mit hoz a következő forduló. Az eddig látottak alapján, megpróbáljuk körbelőni a mezőny végső sorrendjét.

Szeretném megkérdezni, hogy emlékszik-e valaki a magyar bajnokságban olyan ellenfélre, aki így októberben ennyire harcolni jött volna ide? És most tekintsünk el nagyvonalúan attól, hogy milyen játékerőt is képviselt a tegnapi horvátokhoz képest.

Nekem még a Szegedtől sem nagyon rémlik ilyesmi az elmúlt évekből, szóval újabb strigula a SEHA mellett. A véresen komoly Zágráb elleni meccsen volt piroslap, volt Mirko-show, Nilsson is villogott rendesen, viszont a két irányítónk tegnap sajnos együtt sem ért egy egészet. A legviccesebb jelenet persze a nagyon megosztó Vujovic nevéhez fűződött, aki nem általkodott gratulálni sajtótájékoztatón a Szegednek. Szerintem direkt volt, hehe, Carlos gyorsan ki is röhögte persze.

Lement az első etap a világ legjobb sportjának elsőszámú sorozatából, de nem sokat unatkozhatunk, mert szerdán máris folytatódnak meccseink a Balkán bajnokságban. Sok negatív hullám ért hirtelen a SEHA Ligával kapcsolatban, Hajdú Bé Pista infarktusa - jobbulást neki, a Veszprém Aréna visszavárja - után más sem hiányzott nekem, mint Zlatko Horvat távolmaradása. Jó persze, tudom, hogy ez azért a meccs szemponjából nem is akkora baj, csak hát én nem meglepő módon elnézegettem volna békés kis boci szemeit, na.

Elő kellett kaparnom az előzetes sorrendemet, mert nem nagyon emlékeztem rá, viszont büszkén állítom, hogy most is megállja a helyét. Gyorsan áttekintjük, hogy mi is történt itt amíg mi a BL-re koncentráltunk, aztán kicsit újragondoljuk a listát, ha kell.

Rettenetes első negyedóra után védekezést, hozzáállást váltva végül is sima győri nyitányunk volt. A Lokomotiva Zagreb - amelyről a sajtótájékoztatón megtudtuk, hogy akkora szarban vannak pénzügyileg, hogy lehet, hogy a csoportkört sem tudják befejezni - jó negyed órán keresztül ráncigálta az oroszlán bajszát, de erre az csak felébredt, és feljavuló védekezéssel, néhány kiemelkedő támadóteljesítménnyel gond nélkül húzta be a csoport leggyengébbje elleni kötelezőt. Hajtás után elmélkedünk picit. Képekkel frissítve, képek a klubtól.

Maradjunk annyiban, hogy szeretünk mi Celjébe menni, de vártak már minket nagyobb szeretettel is a szlovének. A Zlatorog Aréna amúgy elég megdöbbentően csúszik szét, persze nyilván régebben áll, mint a veszprémi, de akkor sem túl szép. Hetvenyolc féle szín, nem eltakart beton lófaszok, kihagyott liftes helyek, nem tetszik. A miénk viszont szép. Bibibíííí. A terveket azért köszönjük.

Imádunk Celjébe menni, mert a saját arénánkba megyünk. Azért is imádunk Celjébe menni, mert szeretnek minket a szlovén cimbik. És amiatt is imádunk celjébe menni, mert egy jó kis csapat az övék, ami mindig tisztán, de mégis teljes erőből JÁTSZIK (így, csupa nagybetűvel) ellenünk. És legfőképp azért imádunk Celjébe menni, mert a végén (majdnem) mindig mi nyerünk.

Ilyen a jó vendéglátó, nemde?

Töcöké a feladat, hogy Puljezevic Nenadot az országban üdvözölje, az én szavaim ez ügyben - valahogy úgy érzem - nem volnának őszinték, hehe. Innentől ő:

Bocs, de nem fogom leírni folyton a Mol nevét elé, mert baromi hosszú, szóval régi ismerős jön szombaton a Pick Szegedhez: a svájci Kadetten Scaffhausen. Évek óta Fortuna közös csoportba dob velük, a BL-ben igazán kellemetlen ellenfél a Kadetten.

Némi - vagyis nem is annyira némi - hallgatás után újra a fedélzeten. Annyira semmi érdemleges nem történt női vonalon a BL-döntő óta, hogy nem nagyon volt mit írni. Igaz, volt közben egy BL-selejtező, de arról annyian annyi bőrt lehúztak, hogy mi úgy éreztük, tökéletesen elég, amit írtunk róla. Ezzel nem is kívánunk a továbbiakban foglalkozni, nézzük inkább, mi vár ránk májusig, lesz majd KP is, de csak az első forduló után, szóval újra aktivitás van. Start pénteken, mindjárt két meccsel. A nagy kérdés, hogy BL-triplázik-e az ETO, ha igen, a harmadik tripla néz ki egymás után. Hajtás után ránézünk minden idők leggyengébb női BL-mezőnyére.

Hogy nem tudom még mindig, hogy mit lehetne írni a múlt hétvégi válogatott összetartásról… Tényleg nem… De azért megpróbálom.

Épp hogy csak elkezdődött, máris három forduló lement a legfaszipántosabb sorozat idei szezonjából, és mivel hét közepe van, jövünk a KP-val. Azt már ennyiből is megállapíthatjuk, hogy a tavalyihoz képest még összébb rázódott a mezőny, jók a meccsek, vannak meglepik dögivel, szeretjük nézni, na. Hú, és a hétvégén már a nők is jönnek, szóval torlódásra felkészülni, mondjuk ami személy szerint engem legjobban érdekel, az a szombati celjei túra természetesen.

Mivel az előbb ez a szar megzabálta a szépen megírt posztomat, most sírok. Próbálom újra összefoglalni a lényeget, de ez már nem fog szívből jönni sajnos.

Tegnap lett teljesen biztos, hogy soha a büdös életben nem mehetünk biztosra a Montpellier ellen, sem itt, sem ott. Pedzegettem már a felvezetőben is, hogy nincsenek túl kellemes emlékeim a franciákról, ezen pedig ez a tegnapi sem javított. A biztos csoportgyőzelemhez szerintem kell Szkopjéből vagy Löwenből pont, ami elég drasztikus feladatnak tűnik most, főleg ha figyelembe vesszük, hogy Mikulásig mindkettőn túl leszünk. A házifeladat tehát adott.

A szegediek 3000. BL-gólját a 13 gólig jutó Balogh Zsolti lőtte, hogy rögtön meg is magyarázzuk a címet. A mérkőzés meg úgy alakult, ahogy azt Csillánk előre megmondta, meg ahogy azt úgy általában a szezon eleje óta mondjuk, védekezni kell, meg kell egy kapus, és máris minden szép és jó. Eddig a Pick abszolút ott tart, ahol tartani kell, egy botrányfos első győzelem, majd egy sima kielcei kabát után következett egy magabiztos aalborgi győzelem, így mondhatjuk, hogy a továbbjutást már csak elbénázni lehet, innentől a minél jobb csoportbeli helyezés a cél. Hajtás után picit örömködünk, de tényleg csak röviden, mert mindjárt Veszprém-meccset nézünk.

Ijesztőbben hangzik, mint amilyen valójában, hogy megint egy listavezető érkezik Veszprémbe most Franszoából, a Szegednek viszont ez a délután Dániában egyáltalán nem lesz sétegalopp. Márpedig onnan kell minimum egy pont, de inkább kettő. Az összes igazán izgi meccs mára maradt amúgy, persze miért is ne legyenek egy időben, ezt a hihetetlenül barátságtalan meccstorlódást tehát ezúton kérjük ki magunknak, de nagyon. Főleg a Vardar vs Löwen böki a csőrömet, aminek az állását majd vadászhatom a saját meccsünk közben.

Próbáltam megállni, de nem megy. Sajnos nem bírom ki, hogy ne kommentáljam a szívemnek oly kedves trió kinevezését követő sértődött véleményáradatot. Mert az van dögivel. Hogyne volna, hiszen puffogni, durrogni, hőzöngeni, nagyot mondani, kicsit kockáztatni, kudarc után - rosszabbik esetben előre - mosakodni remekül tud a magyar. Megsértődni meg még jobban. Ez bebizonyosodik újra és újra. Egyszerűen hihetetlen, hogy tényleg ez van.

A szövetségi kapitány és segítői

Kicsit elkanyarodnék a KP-tól egy bekezdés erejéig a válogatottra, ha nem baj, külön posztot most nem tudok írni róla, amúgy is elmondott már mindenki mindent, szóval annyi, hogy nekem a tegnap bejelentett Dujshebaev - Sótonyi duó +Bartók (így már trió) a magyar válogatott élére kifejezetten jónak tűnik, el sem hiszem, hogy ez van.

Tegnap sok dolog kiderült számunkra, például hogy két pumpa és hét ember egy és negyedórás melója kell négyszáz lufi felfújásához és telepítéséhez, hogy hátrányból is tudunk fordítani, hogy Nagy Laci az Nagy Laci, hogy Ilic minimum egy félisten és hogy kurva jó csapat ez a Löwen. Meg hogy késő este is tud szurkolni egy rendes szurkoló.

Felemás félidőket és rengeteg gólt hozott a szombat első meccse Kielcében, amelyen sajnos az első félidei játékát és tartását nem tudta a másodikra is produkálni a Szeged - vagy nézhetjük onnan is, hogy a másodikra összekapta magát a Kielce - így öt gólos vereséget szenvedett. Persze mindennel együtt vállalható ez a 37:32, ráadásul hasonló meccset vártam előzetesen, így elégedettnek kéne lennem. De én kicsit többet éreztem benne.

Egy egyértelmű és egy reményeink szerinti csoportrangadó előtt állunk magyar szívvel, az egyik háttere a Veszprém Aréna, a másiké pedig Kielce lesz. Nagyon bízom benne, hogy visszanézve is így látjuk majd - mármint hogy tényleg csoportrangadók voltak ezek - mert akkor az azt jelenti, hogy nem hagyta magát földbe döngölni lengyel kispajtásainál a Szeged. Időrendi sorrendben nézzük meg, hogy mit is várunk ezeken a meccseken.

Mindjárt máshogy tekintünk erre az utálatosan nyálkás őszi időre ha tudjuk/látjuk/érezzük, hogy közben már javában zajlik a BL. Azt hiszem nem túlzok ha azt mondom: az első forduló még jobb is volt, mint amit vártunk tőle. Hatalmas csaták, óriási meglepetések, botló nagyok, véres verejtékkel harcoló kisebbek, összerázódott középmezőny látványa jellemezte az elmúlt hétvégénket. Az idény eleji erejét jól használta ki a többség, így aztán a Bajnokok Ligája első fordulójának majdnem minden meccse számunkra is érdekes lett.

Ez alapján pedig már KP-nk is lehet. Essünk neki rögvest, de csak miután tisztáztuk, hogy mi is ez konkrétan persze. A KP (Kraft Platzierung) a Power Ranking német megfelelője, valamiért így kezdtük el, és ragaszkodnánk is hozzá természetesen. Ez tehát egy, a teljesítmény alapján változó szubjektív, szerkesztőségi lista a mezőnyről, de csak az első 16 csapat (_nem figyelembe véve, hogy ez a csoportbeosztás miatt lehetséges-e, egyelőre csak az erősség számít) kerül fel. A többi a mindenkori futottak még kategória lesz.