Az utolsó utáni pillanatban leszerveződött túra némi késéssel indult ugyan, mert sikerült kifogni a 82-es főút összes szombat reggeli bénáját, márpedig olyan sok van, de ezen gyorsan túltettük magunkat. Győrben találkoztunk a Pestről és máshonnan érkezőkkel, majd egy felettébb biztonságos helyen leparkíroztuk az autóinkat, kikerültük a konkrétan Bécsig tartó magyar buszsorokat, melyek amúgy döbbenetes mennyiségű emberrel árasztották el a benzinkutakat, és irányba raktuk magunkat.
Ez az adventi vásárra utaztatás amúgy szerintem ennek az egész karácsonyi készülődésnek az egyik legidegesítőbb dolga. Most komolyan, emberek ezrei kiutaznak Bécsbe tömegesen azért, hogy háromszor annyiért - csak Euróban -megvegyék ugyanazokat a kínai, jobb esetben magyar cuccokat, amiket otthon is megkaphatnának? Komolyan? Akinek annyi felesleges lóvéja van, annak tiszta szívvel ajánlanám ehelyett a névadónkat.
Na szóval egész jól haladtunk Bécstől, amikor beiktattuk az első megállónkat, sajnos nem tudtunk a melki kolostornál hátteret biztosítani a csodálatos pólóinknak, viszont legalább összebratyiztunk két magyar kamionossal, akik közül az egyik szívesen állt be közénk H-nak. Így megy ez, na.
Aztán haladtunk rendesen sokáig, és azt hittük Németországban majd azonnal megoldódik az internet-kérdés, mert mégiscsak van nálunk Vodafonos stick, amit csak fel kell tölteni. Na ezen a ponton túl bizakodóak voltunk, az biztos. Az ok, hogy találtunk benzinkutat, ahol röpke egy óra kellett ahhoz, hogy németül megtárgyaljuk a csajokkal, mire is volna szükségünk, bólogattak lelkesen, és bőszen reménykedtek benne, hogy amit megvásároltunk, az majd működni is fog. Tévedtünk, baszott működni. Ráadásul elég gyakran lettünk egyszercsak hálózat nélkül, de szerencsére a Szeged-meccset otthoni pajtásainknak köszönhetően remekül tudtuk követni, de elképesztő, hogy az otthon általunk az utóbbi években szétfikázott Pannon tartotta magát a legjobban az osztrák és a német utakon. Elképesztő.
Na szóval net az minden igyekezetünk ellenére útközben nem volt, és konkrétan addig nem is hiányzott, amíg Mannheim előtt 50 km-rel egyszercsak rá nem csodálkoztunk egy Arénára, aminek az oldalára ki volt írva, hogy Rhein-Neckar Aréna, SAP. Ott kicsit belénk állt a szusz. Aztán _benito gyorsreagálású kollégának köszönhetően letisztáztattuk a címet, és megnyugodtunk. Három perccel később még egy gyönyörű SAp Arena mellett vitt el az út, szóval helyben vagyunk.
A szállodában aztán jött egy újabb pofon: ohh sorry, but nincs net bazmeg, mert túl sokan vagyunk. Szóval most isteni csiholással netet szereztünk a Vodafonetól, így kikerülhet ez a poszt. Most már csak a meccset kell megnyernünk, na.
Húsz percen belül elindulunk, hogy mit várok azt már leírtam itt nagyjából, ebből lejjebb nem adok, szóval kétgólos győzelmet akarok.
Azt nem ígérem, hogy ma még lesz poszt, de a meccsről és az esti történésekről reggel mindenképpen lesz poszt.
Hajrá Veszprém!
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.