Hatosfal

Aki azért nyugodt most, mert a Veszprémnek nincs veszítenivalója, hiszen „már a döntő is szép eredmény”, az gondoljon bele, hogy miért vár győzelmet a játékosoktól, akik szerinte ugyanígy gondolják. Nem, itt más miatt van most nyugodtság.

Szeretnék mindenkit emlékeztetni, hogy mi is történt itt tegnap. Előzetesen azt gondoltuk, akkor van esélyünk, ha támadásban kevés húzásból, energiatakarékos módon gyorsan lövőhelyzeteket alakítunk ki, a védekezésünk brutálisan összeáll, a fennmaradó lyukakat pedig Roli szilózza légmentesre.

Nos, ezek után az történt, hogy az első 15 percben nem volt két és fél percnél rövidebb támadásunk, Mikler nyolc lövésből nyolc gólt kapott, és nagyjából semmi nem akart a helyére kerülni a csapat játékában. Aztán a csapat szép lassan összeszedte magát, Chema a támadásokat, a szokottnál dekoncentráltabb Timut váltó Ilic pedig a védekezést rántotta össze, a mattot pedig Alilovic húzta be, aki egy szerénytelen 43 százalékot tett bele bocsánatkérő mosollyal a közösbe.

Hogy ez micsoda? Megmondom: ez mentális erő, magabiztosság, és önbizalom. Az elvégzett munkába és a szakmai irányításba vetett töretlen hit. Ezek márpedig olyan tulajdonságok, amivel akár jelentős különbség is eltűntethető. Kell-e mondanom, hogy most pont erre lesz szükség.

Chill megírta, ne is ragozzuk túl: csíp ez a Barca, mint a bogyiszlói hegyes. De hogy verhetetlen lenne, azt már csak azért sem gondoljuk, mert tegnap egy Veszprémnél semmiképpen nem erősebb Kielce is olyan zavart keltett náluk, mint egy magánhangzó meglepetésszerű felbukkanása a lengyel szektorban. Igaz, hogy ehhez egy nagyon szépen dolgozó 5 + 1 kellett, nekünk meg az nem lesz, de a lényeg nem a formáció, hanem az, hogy a Barca is megzavarható, sőt zavarba hozható. Igaz, a Kielce is csak addig tudta meglovagolni a katalánok rövidzárlatát, míg be nem állt Saric, aki döntetlenről simán megnyerte a csapatának az elődöntőt.

A Kielce persze elfáradt a végére, és mi is elfáradtunk tegnap, de aranyhangú Kotinak van egy olyan mondása, ami nagyon megmaradt bennem: Csak a vereség fáraszt! Ha ebből indulunk ki, akkor mi rohadt frissek vagyunk, mert amikor utoljára fontos meccsen kikaptunk, még bárhol lehetett cigit venni, és vasárnap is nyitva voltak a boltok. Idén annyi mindent nyertünk, hogy négy Final4-t is lejátszhatnánk zsinórban a rengeteg pihentető győzelem miatt.

Magyarország  és Közép-Kelet Európa bajnokai már mi vagyunk, egyetlen trón van már csak, amin nem a mi feszes tomporunk helyezkedik el. De nyugi, már nem tart sokáig. Néhány óra, és ezen is változtatunk.

Aztán iszunk. Sokat.