Már csak kettőt kell aludni, és kezdődik a női kézilabdázás két hétig tartó ünnepe. Nekem legalábbis az EB az igazi rangadó, nem a széthigított világbajnokságok, ahová lassan mindenki bekerül, csak az igazi, nívós csapatok nem... Mint kb. az olimpián...
Egy vártnál nehezebb mérkőzés után egy vártnál könnyebben sikerült meccsen vagyunk túl, bár a meccs közben néha agybajt kaptam az ukrán-tv igencsak gyengére sikerült közvetítése miatt. Őszinte leszek, kicsit emiatt élvezhetetlen is volt a tv-képernyő előtt "izgulni", mindazonáltal ma ezt leszámítva szerencsére jó dolgokról írhatok. Azt hiszem az egész blog nevében mondhatom, továbbra is örömködünk és sokat várunk Talant barátunktól.
Nem fogunk hazudni, mi is úgy ültünk le a Portugál meccs elé, hogy közben majd még jól meg fogjuk nézni a napi történéseket a Facebookon, kibogarásszuk a napisajtóból, hogy meddig olvashatjátok még ingyen a Hatosfalat és hasonlók. Ehhez képest meglepődtünk.
Többször is.
Próbáltam megállni, de nem megy. Sajnos nem bírom ki, hogy ne kommentáljam a szívemnek oly kedves trió kinevezését követő sértődött véleményáradatot. Mert az van dögivel. Hogyne volna, hiszen puffogni, durrogni, hőzöngeni, nagyot mondani, kicsit kockáztatni, kudarc után - rosszabbik esetben előre - mosakodni remekül tud a magyar. Megsértődni meg még jobban. Ez bebizonyosodik újra és újra. Egyszerűen hihetetlen, hogy tényleg ez van.
Megszakítottuk nyári szabadságunkat a U18 menetelése miatt, rácsimpazkodtunk a monitorra, visszanéztük a visszanézhetőt, elolvastuk a leírtakat, felhívtuk az összes olyan delikvenst, akik erről mondhatnak okosokat, levontuk a következtetéseket, és most jövünk egy örülünk, Vincent poszttal. Mert van minek, na. Itt van minden, amit erről a tornáról tudni akarsz. Este 20.00-tól pl. streamen a dánok elleni elődöntő.
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.