Hatosfal

Először is tisztázzuk, hogy mit értünk meglepetés alatt: nálunk egyértelműen a PSG és a Szeged kölni részvétele számít meglepetésnek. Lesz ilyen?

Napok óta próbálok erősen koncentrálni kizárólag a pozitív dolgokra, ahogy ilyenkor minden rendes szurkoló csinálja, ezért nem fogok bővebb lére eresztett értekezéseket lezavarni sem Ilic remek ütemben érkezett mehetnékjén (ehhez csak annyit, hogy aki menni akar, azt engedni kell, hiszen játékosok jönnek-mennek ugye, csak Iváncsik Geri és Gulyás Peti örök Veszprémben), sem a már előre érzékelhető, ám a hátam közepére nem kívánt jegymizérián, sem pedig a tisztújításon, mert ez most nem fér bele. Ebbe a hétvégébe nem.

Szerettem volna, ha valaki más viszi el ezt a sztorit helyettem, de nem volt tolongás érte, hogy finom legyek, úgyhogy a nyakamon maradt a dolog. Pedig szerettem volna, ha nem nekem kell felesleges hisztire és állandó bírózásra reagálni, előbbit már amúgy is megtettem személyesen, utóbbit meg annyira unom. Továbbra is dühít az álszentség, és bár vágom, hogy vesztes meccs után jobban fáj minden szó, azért én óva intenék mindenkit attól, hogy egy ilyen meccs után a lefújás után negyed órával felhangzó nótákkal foglalkozzon. Mert minek?

Inkább foglalkozzunk azzal, hogy az ország elsőszámú (MUHAHA) bírópárosa vezette ezt a tegnapit, és bár megszoktuk, hogy balfaszok, azt hajlamos vagyok elfelejteni, hogy mennyire imádják a rivaldafényt. Az a Szeged pedig, aki innen akart volna üzenni a Kielnek (újabb MUHAHA), örülhet neki, hogy ez nem nyolc. Öt lett, annyi, amennyit legkevesebbnek meghatároztam, szóval örülnöm kéne, de azért van némi hiányérzetem na. Mondjuk nem sok.

Érzem az ujjbegyeimben, hogy már többször leírtam az évek során azt, amit most is fogok, de hát muszáj megint, mert újra ezt érzem. A többség szemében ez nyilván szentségtörés, meg persze mindig jó egy jó Veszprém vs Szeged meccs, de most annyira nem vagyok ráhangolódva, hogy még valamirevaló szájkaratébe is csak ma reggeltől szálltam be.

Kicsit megkésve ugyan, de megérkezett Töcök hangja is a tegnapi továbbjutásról, úgyhogy a holnapi sorsolás előtt kanyarodjunk kicsit vissza ehhez. Két magyar a nyolcban, rulez!

Boszorkánykonyha a spanyol fal mögött. Pastor valami olyat főzött, ami megakadt a Löwen torkán. Azt kijelenthetjük, hogy a két meccsen látottak alapján a jobbik csapat jutott a nyolc közé ebből a párharcból. Ekéztem a csapatot eleget, amikor lényegtelen meccseken nézhetetlen teljesítményt nyújtott. Ezt is meg kell tanulnunk, hogy a spanyol edzők beáldoznak mérkőzéseket a gyakorlás oltárán, azért, hogy később tökéleteset alkossanak. Bánom is én a vacak meccseket, ha a végén a tegnapihoz hasonló dolgok születnek. Csak a érdekesség miatt 5 spanyol edző van a BL nyolcban.

Mondtuk már, hogy elképesztően sűrű ez a március? Igen? De tényleg. A héten kattogtunk a SEHA Final haton, ültünk lelátón az amúgy egész pofás első húsz percet produkáló Csurgó elleni meccs megtekintésére, szerdától már BL-lázban égtünk teljesen jogosan, tegnap sorsoltunk, most meg már péntek van, 1et (2őt) kell aludni ahhoz, hogy magyar csapatok itthon virítsanak idén először az egyenes kieséses szakaszban. Nincs megállás, go4gold van.

Az odavágókon borult sok jóslat, volt, aminek örültünk, mint például a szögedi vendégjátéknak, de volt, aminek kevésbé. Az például mindenképpen szomorú nálam, hogy az 1 vs 4 harcok mindegyike eldöntött lett mára. Magunk miatt nem szomorkodom, az tiszta sor, de a német derbytől sokkal többet vártam. Vagyis a Flensburgtól, na. Menjünk sorba.