Most, hogy kényszerből adódóan annyi szabadidő szakadt rám, mint utoljára a nyári szüneteken általánosban, és mivel ráadásul mindezt pihenőhelyzetben kell eltöltenem, gondoltam rámászok a témára, és megtekintem mindenféle ellen ellen ezt a Vardart. Így esett, hogy megnéztem az összes idei fellelhető meccsüket illetve meccsrészleteiket. Ezen felbuzdulva pedig írok egy posztot elibe. Ez lenne az itt, lejjebb.
Hogy tavaly óta miben, kikkel és hogyan erősödtek, azt már itt nagyjából letisztáztuk ugye, most inkább azon morfondíroznék egy keveset, hogy mi kell ellenük egy fényes győzelemhez. És mit nem szabadna csinálnunk semmiképpen sem. Mert hogy olyan is van természetesen.
Nekem, akinek kimaradt a szuperkupa, szombaton egészen különleges élményben lehet részem, mégpedig hogy idén egyenesen BL-szintű meccsel nyitom a szezont a szentélyben. Kicsit frusztrál ugyan, hogy szurkolni nem fogok tudni, de majd valahogyan megoldom. Mennyivel jobb a Vardart várni szeptember első hetében, mint akár a Tatabányát mondjuk, nem igaz? Negyedik szezonját futja a SEHA, de ez az első, hogy konkrét érdekeltségünk van benne, szóval túrjunk bele egy kicsit.
Csapatbemutatókat csináltak már a Hétmétereses fiúk, majd linkeljük is mindenhova, mi pedig egy erősorrendet fogunk felállítani, ha nem gond, amivel természetesen lehet vitatkozni, mert idővel mi is fogunk, és nyilván idomulunk majd a pillanatnyi forma tükrében. Ugorjunk neki!
Maradjunk annyiban, hogy ennél sokkal jobban terveztünk ráugrani a szezonkezdésre, de ezt rajtunk kívül álló okok miatt sajnos nem tudtuk terveinknek megfelelően produkálni. Viszont most megpróbáljuk bepótolni a lemaradásunkat (legalábbis ffi-szinten) és kicsit ad hoc jelleggel ugyan, de végignyaljuk, amik eddig voltak. Úgy kezdődött, hogy szuperkupa.
Itt jön Töcök beígért olvasmányos összefoglalója a hétvégi sikerről.
A hétvégi Kanizsa-kupa a családegyesítés jegyében telt. A Tisza összeköti a dél-alföldi Szegedet és a vajdasági Magyarkanizsát, ugyanakkor az adminisztrativ létrehozott határ elválasztja egymástól a magyar és a szerbiai települést. Miután a kanizsai magyarok aránya 90%, nyugodtan mondhatjuk, hogy teljesen hazai környezetben léphetett pályára a Pick Szeged. Jut eszembe, Mol-Pick Szeged, bár kicsit nehéz megszokni, hogy olyan hosszú nevünk van, mint a spanyol játékosainknak. A szurkolók pedig egy hétvégén át élvezhették a Szent István tiszteletére megrendezett kenyérünnepen a magyar szokásokat és a szerbiai gasztro specialitásokat: a csevapot vagy a pljeskavicát.
Most, hogy kiderült, nem csak a filmek miatt fogunk PRO4-et nézni időnként, meg a hétmeteres is már régen bemutatta a jövés-menést az idei Veszprémnél, ráadásul szerdán már fellépése is lesz a csapatnak a Szeged által nemrég kétszer elagyabugyált szerb Vojvodina otthonában, gondoltam megnézzük mi is az újoncokat, tépelődünk rajtuk egy keveset. Kitérünk ilyenekre, hogy örülünk-e, hogy mit várunk tőlük, hogy milyen feladatra lettek hozva, hogy azt teljesíteni tudják-e. Meg amúgy is volt egy posztkezdeményem, ami nem kellett egy másik helyre, kidobni meg nem volt kedvem, így kibővítve szépen felhasználom, na. Aztán elmegyek nyaralni.
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.