Hatosfal

Épp hogy csak elkezdődött, máris három forduló lement a legfaszipántosabb sorozat idei szezonjából, és mivel hét közepe van, jövünk a KP-val. Azt már ennyiből is megállapíthatjuk, hogy a tavalyihoz képest még összébb rázódott a mezőny, jók a meccsek, vannak meglepik dögivel, szeretjük nézni, na. Hú, és a hétvégén már a nők is jönnek, szóval torlódásra felkészülni, mondjuk ami személy szerint engem legjobban érdekel, az a szombati celjei túra természetesen.

Mivel az előbb ez a szar megzabálta a szépen megírt posztomat, most sírok. Próbálom újra összefoglalni a lényeget, de ez már nem fog szívből jönni sajnos.

Tegnap lett teljesen biztos, hogy soha a büdös életben nem mehetünk biztosra a Montpellier ellen, sem itt, sem ott. Pedzegettem már a felvezetőben is, hogy nincsenek túl kellemes emlékeim a franciákról, ezen pedig ez a tegnapi sem javított. A biztos csoportgyőzelemhez szerintem kell Szkopjéből vagy Löwenből pont, ami elég drasztikus feladatnak tűnik most, főleg ha figyelembe vesszük, hogy Mikulásig mindkettőn túl leszünk. A házifeladat tehát adott.

A szegediek 3000. BL-gólját a 13 gólig jutó Balogh Zsolti lőtte, hogy rögtön meg is magyarázzuk a címet. A mérkőzés meg úgy alakult, ahogy azt Csillánk előre megmondta, meg ahogy azt úgy általában a szezon eleje óta mondjuk, védekezni kell, meg kell egy kapus, és máris minden szép és jó. Eddig a Pick abszolút ott tart, ahol tartani kell, egy botrányfos első győzelem, majd egy sima kielcei kabát után következett egy magabiztos aalborgi győzelem, így mondhatjuk, hogy a továbbjutást már csak elbénázni lehet, innentől a minél jobb csoportbeli helyezés a cél. Hajtás után picit örömködünk, de tényleg csak röviden, mert mindjárt Veszprém-meccset nézünk.

Ijesztőbben hangzik, mint amilyen valójában, hogy megint egy listavezető érkezik Veszprémbe most Franszoából, a Szegednek viszont ez a délután Dániában egyáltalán nem lesz sétegalopp. Márpedig onnan kell minimum egy pont, de inkább kettő. Az összes igazán izgi meccs mára maradt amúgy, persze miért is ne legyenek egy időben, ezt a hihetetlenül barátságtalan meccstorlódást tehát ezúton kérjük ki magunknak, de nagyon. Főleg a Vardar vs Löwen böki a csőrömet, aminek az állását majd vadászhatom a saját meccsünk közben.

Próbáltam megállni, de nem megy. Sajnos nem bírom ki, hogy ne kommentáljam a szívemnek oly kedves trió kinevezését követő sértődött véleményáradatot. Mert az van dögivel. Hogyne volna, hiszen puffogni, durrogni, hőzöngeni, nagyot mondani, kicsit kockáztatni, kudarc után - rosszabbik esetben előre - mosakodni remekül tud a magyar. Megsértődni meg még jobban. Ez bebizonyosodik újra és újra. Egyszerűen hihetetlen, hogy tényleg ez van.