Hatosfal

Itt jön Töcök beígért olvasmányos összefoglalója a hétvégi sikerről. 

A hétvégi Kanizsa-kupa a családegyesítés jegyében telt. A Tisza összeköti a dél-alföldi Szegedet és a vajdasági Magyarkanizsát, ugyanakkor az adminisztrativ létrehozott határ elválasztja egymástól a magyar és a szerbiai települést. Miután a kanizsai magyarok aránya 90%, nyugodtan mondhatjuk, hogy teljesen hazai környezetben léphetett pályára a Pick Szeged. Jut eszembe, Mol-Pick Szeged, bár kicsit nehéz megszokni, hogy olyan hosszú nevünk van, mint a spanyol játékosainknak. A szurkolók pedig egy hétvégén át élvezhették a Szent István tiszteletére megrendezett kenyérünnepen a magyar szokásokat és a szerbiai gasztro specialitásokat: a csevapot vagy a pljeskavicát.

Mi már péntek délután megérkeztünk Kanizsára, a szállásunk megtalálását egy gyűszűnyi pálinkával ünnepeltük meg. Az idei Kanizsa-kupa egyébként a nevek alapján elég színvonalasnak ígérkezett, a játékról ez viszont már nem mindig volt elmondható. A BL-mezőnyt a Pick mellett a Vardar képviselte, soraiban a vajdasági Adáról származó világpolgár Sterbikkel, nyilván ennek és nem a tornán mutatott teljesítményének köszönhette a torna legjobb kapusa címet, de erről még lesz szó. A horvát Nexe és a Szlovén Velenje a Seha liga erejével bírt, előbbi valóban, utóbbi viszont csak elméletben, mert visszalépett, csakúgy mint a Szeged. A tunéziai válogatott, ami azért igazán inkább „B” válogatott és a szerb Partizán szerepelt még a tornán.

Első meccsünket a Gorenje Velenjével játszottunk, szépen elosztva mindenki ugyanannyit volt a pályán. Sok mindent nem tudunk elmondani a meccsről, a Gorenjének átlövője nem volt, nekünk pedig elképzelésünk, hogy mit kellene tenni a rohangáló szlovénekkel. Annyi biztos, hogy mint ahogy az egyik Pick Girl megjegyezte leginkább Csavardi Samura hasonlító - és ezt már én teszem hozzá, valóban a hobbit méreteivel rendelkező - kisebbik Skube igencsak szétzilálta a még nem teljesen megérkező védekező szekciónkat. A „B” közép élére az angliai száműzetésből hazatérő Érdi Zsolti meg is fenyegette, hogy tuti nem veszi meg a kinézett Gorenje hűtőt, ha ezt így folytatja.

Szenvedtünk rendesen, Pastor pedig úgy tűnt hiába szökdécsel hadonászva az oldalvonal mellett, nem figyelt rá senki. Meg is unta a mester és magához hívta övéit. Utána egy erős tíz perc elég volt, hogy letudjuk a Velenjét. Előtte a Vardar simán verte Tunéziát, tehát nagyok - többiek: 2-0. Irány a kanizsai főtér. A jelen Pivotól megokosodva elemeztük, hogy végül is a rohanó szlovén stílussal a válogatott sem bírt, és erős is ez a Velenje. A győzelmet nem kell magyarázni.

Szombaton este jöhetett a Nexe, akik délelőtt szoros meccsen kikaptak a Velenjétől. A játék színvonala itt sem verdeste az eget, de legalább nem volt eseménytelen a meccs. Előbb Vranjesnek a dereka kapott némi törődést majd Mindegiát kínálták meg egy medvepuszival, később Szabi ujját vitte a horvát védő a labdával együtt, végül Robledo is kiesett. Egyébként szorosan, de azért végig vezettünk. Ekkor már Blazevics volt a beálló, nos rajta látszott, hogy szédül a felezővonal túloldalán, és leginkább a legjobban azt szeretné, ha nem kapna labdát. Az egyedüli megmaradt irányító Bombac azért megpróbálta belelátni a lehetőséget, de ebből is a horvátok lőttek gólt. Itt is elég volt tíz perc és innentől tuti volt, hogy a szegedi szurkolótábor nem megy haza Tiszaszigetnél az egyszerűbb határon, mert zárásig nem érünk oda a döntő után, ezt pedig nem bánta senki. Szombatra erősödött a szurkolótábor is Megérkezett Dezső, akit három lány valamiért Csárlinak szólított, nem tudjuk miért, mert a csajcsapatról nem a diszkrét bájjal rendelkező angyalkórus jutott eszembe.

Este meeting a főtéren egy utcabálba ágyazva, egyre több kanizsai szeretett volna mezt és sálat. Megjegyzem a Pick-marketing nem volt túl felkészült, mert az nem igazán jutott eszébe senkinek, hogy a szomszéd városban amikor ekkora rendezvény van és a környező magyar lakta településekről is jönnek látogatók, kiálljanak egy rakat ereklyével. Van még itt tennivaló. A szurkolók viszont hódítottak, este az OTP-ben szórakozó finn röpisek is azt kiabálták: Pick Szeged, Pick Szeged. Mondjuk, hogy mi járt a fejükben amikor északról pont ezt a városkát szúrták ki, nem tudom. Kanizsának jelentős sportdiplomáciája lehet. Egyébként az OTP Old Timer Pubot jelent, ha arra jártok térjetek be, autentikus délvidéki a hely. 

Vasárnap reggel a burek után megállapítottuk, hogy a tegnap este folyamán nem vesztettünk embert a szurkolótáborból, a pénteki kiesettek is új erőre kaptak. Közben újabb konvojok indultak Szegedről a döntőre. Köztük a „B” közép másik vezérével Csapszival a fedélzeten. Hát igen, egy Vardar-Pick Szerbiában az nem mindegy.

Délután, amikor még a Tisza-parton sétálgatva azon tanakodtunk, hogy a szurkolói csapat beállóját egy gyorstalpaló spanyoltanfolyamra íratjuk, mert a Pickből elfogytak a vonaljátékosok, még csak reméltük, hogy ünneplés lesz a vége. Vranjes, Robledo, Niko nem, de az elpusztíthatatlan Zubai Szabi viszont készen állt a harcra. A Vardar húszonsokas keretéből az orosz szekció nem játszott - többek szerint embargó van, azért nem -, de így is baromi erősnek tűntek. Pedig Lackovic még a mezt sem vette fel. Az elején azt hittük Berlinben vagyunk, mert úgy húztunk el a Vardartól, mint a szegedi gyors Jani bácsi bringája mellett. Ráadásul a pont ugyanolyan formában játszó Feci bombázott bal lövőben. Sterbik labdaszedő volt a túloldalon, és miután a partizán ellen nem is játszott, így kicsit marketingszagú a torna kapusa-díj. Persze tudtuk, hogy ennyi hiányzóval nem bírjuk a végtelenségig , a második félidőben fordítottak is a macedónok. Pastor bevetette a mágiát, a két csinos rendőrnővel pedig a szurkolók jelentős része megbilincseltette volna magát. A vége igazi katarzis, Wisu leoktatta Dibirovot és máris ünnepelt a szegedi tábor kiegészülve a kanizsai fanokkal, akik közül két tini lánynak földöntúli boldogságot okozott egy ajándékba kapott Pick-sál. Ja ez a marketing.

Persze nem felkészülési tornát kell nyerni, mert ott gyakorolni kell és csiszolni, de jól esett a lelkünknek a győzelem, nem kell sok egy igazi szurkesznek. Ahogy láttam a játékosok is élvezték a téttel bíró csatát. A csapat persze még nincs kész, de az látható, hogy Källmann visszatérésével nagyságrenddel jobb a védekezés és a támadás is. Bombac pont ugyanazt játssza mint Mindégia, tehát kamu az, hogy Lékai ezért nem jöhetett, mert két hasonló irányító könnyebb tanulást eredményez.

Kardinális kérdés a kapus poszt, ami nagyon megosztja a szurkolókat. Egy biztos, van lerohanás gólunk, ami Rolinál elképzelhetetlen volt, az is igaz viszont, hogy egyelőre a fal és a kapusok nincsenek összhangban, ezért átlövésekből többet kapunk, bár szélről meg kevesebbet. Robledo sem kintről tüzel majd. A gyorsabb játékból származó előnyöket jól használja ki a spanyol, ez a sebességváltozás pedig sok mindenre elég lehet, ha csökkentjük a technikai hibákat. Egyébként pedig erős ellenféllel jó játszani, mert legalább kiderül hol tartunk. Úgy tűnik Pastor rendet tett a fejekben, mert a végjátékokat Berlin óta rendre nem bukjuk el.

Köszönjük a kinti baráti fogadtatást Kanizsa, mi így szeretünk, a Tisza és az érzés örökre összeköt, bármilyen vonalat húztak a XX. század viharaiban ide.

Hajrá Pick Szeged!

Köszönjük Magyarkanizsa!

A képeket jól láthatóan a délmagyartól csórtuk, köszönjük!