Hatosfal

Elnézést az idióta szójátékért, de nem jutott jobb eszembe, csak olyan szintű, mint ez a svéd csapat. Igencsak meglátszott ma Partilléban, hogy gyengült ez a svéd társaság, de hogy ennyire, arra álmunkban sem gondoltunk. Ezek után bizony erősen el kell gondolkodni, hogy vajon melyik csapat lesz a harmadik továbbjutó a győri és a viborgi lányok mellett, de ez érdekel most minket legkevésbé. Sokkal fontosabb, hogy mindenféle megerőltetés nélkül, habkönnyű győzelmet aratott az ETO a Sävehof ellen, és csak remélni tudjuk, hogy nem dőlt ki két újabb balkezes a csapatból - nagyon meredek lenne, ha egyedül Bodesz maradna. Hajtás után a meccsről, a sérültekről pedig várjuk a híreket.

A svéd csapat nem ígérkezett pedig könnyű ellenfélnek, tavaly bizony sokakat megfingattak, a Vardar pölö egész konkrétan pofátlan csalásnak köszönhetően nem kapott ki náluk. Igaz, hogy az első meccsen Viborgban hatalmas tasli csattant a svéd (és egy izlandi) arcokon, de a félidő ikszközeli volt, szóval minden bizonnyal Ambros felkészítette a csapatot, hogy tessenek csak szépen figyelni a meccs elején, és nem kéne úgy járni, mint múlt héten a horvátok ellen. Na ebben nem is volt hiba. Egészen pontosan 17 és fél perc kellett ahhoz, hogy a svéd edző kikérje a második idejét, és alig telt el húsz perc, már mócsingos volt a történet. Nagyon koncentrált győri védekezés, változatos támadójáték, és tökéletesen meg is zavarodtak a svédek. 8 gólt sikerült összehozniuk az első félidőben, ha jól emlészem, kettő darab gólt tudtak felállt fal ellen összekaparni, az elsőt a 20. percben. Grubisić jól védett, 50%-kal zárta a félidőt, a csapat jól működött, szóval nincs okunk panaszra. Ennek ellenére volt egy olyan érzésem, hogy ez a csapat még mindig csak erős közepest hoz, de egyrészt ez ellen a svéd csapat ellen ez elég volt, másrészt októberben nem is kell ennél jobb forma. Szegény Grubához még el kell mondani, hogy két gól az övé volt, bár az egyik annyira komikus volt, amilyet még nem láttam: le akarta ütni maga elé az egyik átlövésnek szánt valamit, de ahogy tenyérrel ráütött a labdára, a rohadt sok vaksz miatt hozzáragadt a tenyeréhez, és valami idióta módon bepörgött mögé.

Kiemelmi ebben a szakaszban olyan igazán senkit nem lehet, mert mindenki tette, amit tennie kell, mindezt úgy, hogy Görbe volt önmagához képest halvány, percek alatt két labdáját csapdázták le, valamint kihagyott egy hetest. Ez ma bőven belefért. Belefért a sorcsere is, igaz, hogy a különbség nem nőtt olyan ütemben, mint előtte, de a xanaxos dobozt nem kellett még keresgélnünk. Egyetlen negatívuma volt a félidő utolsó tíz percének és az egész második félidőnek, hogy miután gyakorlatilag 20 perc alatt meglett a kiütés, a két szlovák barátunk szokásuk szerint elővette a "támogassuk kicsit a kisebbet" stílusát, és a két hatosnál nem ugyanúgy fújtak azonos szabálytalanságra. Ennek az lett az eredménye, hogy Ahlm és Karlsson bizony nem kevésszer elővették a montenegrói bárdot, és megtorlatlanul maradtak meztépések, kézvisszahúzások. Plusz Odén első félidei "pofánvágom Dudát, aztán a hatos fölött még a biztonság kedvéért a lövőkezét is visszatépem" megmozdulása nem is értem, miért nem volt piros.

A második félidőről sok izgalmasat nem lehet elmondani, az ETO visszavett, a svédek erőlködtek, be is jöttek tíz alá, de aztán egy győri időkérés, és ennyi volt a meccs. Szen és Planéta akkor lőttek gólt, amikor akartak (Szimó 6/6, Szen 5/6, ráadásul az 59. percben volt az egyetlen rontott lövése), szóval a "második átlövőpáros" igencsak kitett magáért - és még a védekezésükre sem lehetett panasz, akkor lett stabil a fal, amikor ők mentek be hármasban. Fontos pozitívum volt még Korsó, aki ezúttal a heteseknél alkotott maradandót, mivel Misi és Görbe és kihagyott egyet-egyet, talán némileg váratlanul őt küldte oda Ambros, és ő mindhármat kegyetlenül beverte. Megértjük, hogy nem válogatott, fiatal ő még ahhoz.

Sajnos azonban a már említett sérülések miatt mégsem lehetünk boldogok. Orbiszt egy kontránál kellett lekísérni a pályáról, rosszul érkezett, a jobb térde valahogy megrogyott, viszont a saját lábán ment le a pályáról, ami talán jó hír. Aztán nem sokkal a meccs vége előtt Szimóval történt hasonló, neki a bal térde, és az sem nézett ki jól. Müller ujjtörése utána pont ez a két sérülés hiányozna még a csapatnak, bár nyilván melyik sérülés jön jól, ugye.

A kötelezők megvannak - különösebben nem kellett megszakadni érte, és egy rekordgyőzelem után furcsa ezt írni, de tényleg úgy gondolom, hogy még csak kiemelkedően jó nem is volt a csapat -, jövő héten KP-zunk egyet, aztán hétvégén meg jöjjön a csoport első helyét eldöntő Viborg elleni összeröffenés. Tétje igazából nem lesz sok, bár erőt demonstrálni sosem rossz. Ráadásul a jövő heti győztes nem csak lényegében lesz középdöntős, hanem valójában is. A csoportmeccsek előtt azt mondtuk, hogy a viborgi az egyetlen meccs, ahol el tudunk képzelni egy győri vereséget. Ez továbbra is így van.