Hatosfal

Belehaltunk, ez van. Az egész tornán saját magunk által diktált iszonyatos tempót nem bírtuk el a hetedik meccsünkön, a franciák elleni döntő végjátékában pedig annyira összezuhantunk fizikálisan, hogy csak na, és a legvégén agyban sem nagyon tudtuk feldolgozni a dolgokat. Így bár nem született meg a magyar kézilabdázás legnagyobb csodája, ugye, a nihilből beköszönő generáció hibátlan világversenye, viszont egy gyönyörű Eb-ezüst került fiaink nyakába, ami talán nekik kicsit keserű még ma, de nekünk mégis azt jelenti: utánpótlásunk márpedig van.

És hogy őszinte legyek, én pont egy ilyesmire vártam. Igaz, hogy inkább a junioroktól vártam, de nem vagyok túl szőrszálhasogató, nincsenek annyira messze ezek a srácok sem, hogy ne lehessen bevilágítani nekik az utat. Ők szóltak, jelezték, hogy itt vannak, kedves szakma akkor most rajtatok a sor, tudni kell kezdeni valamit ezekkel a srácokkal. Persze nem vagyok naív, nagyjából látom, hogy a felnőtt mezőny hozzájuk képest jócskán előrébb van, de az legalább kiderült ezen a világversenyen, hogy a TAO-ból beömlő lóvé landolása végre meglátszódik a pályán is konkrétan. Ez már az a korosztály, amelyiknek 3-4 éve tulajdonképpen mindene megvan, amit pénzzel meg lehet adni egy edzésre szívesen járó srácnak. Most kellene szakmailag mögéjük tenni valamit, amitől a fejlődésük töretlen marad. Nem tudom mit, nem is gondolom, hogy az én dolgom volna tudni, találgatni tudok csak, miközben abban reménykedem, hogy ebbe a sikerbe kicsit bele fog tudni kapaszkodni mindenki a magyar kézilabdázásban. 

Nagy részét végigkövettem ennek az elég sűrű programú U-nyárnak, beszélgettem olyanokkal, akik testközelből nézték végig az összeomlásokat, ezek alapján nekem egy dolog nagyon kitűnik, amiben el vagyunk maradva: fejben, és erről szerintem nem a gyerekek tehetnek. Az én időmben mondjuk inkább szitokszónak számított a pszichológus, az igaz, de változnak az idők, a módszerek, a szokások, nem lehet, hogy pont az hiányzik mindenhonnan? Hogy megtanulják gyorsan feldolgozni a sikereket és a kudarcokat? Hogy valaki segítsen nekik ebben is? Nem tudom, tényleg, csak kérdezem. Hiszen nem vagyok szakember. 

Volt egyszer egy nyilatkozat, a magyar kézilbdázás legsikeresebb edzője nyilatkozta valamikor valahova, hogy "az utánpótlás tragikus helyzetében a felelősség a szaksajtóé is, hogy nem hívta fel a figyelmet erre a veszélyre" vagy valami ilyesmi, de így mentette el a google. Függetlenül attól, hogy nem vagyunk szaksajtó, most önszorgalomból szeretnénk felhívni a figyelmet erre a korosztályra, és arra a veszélyre, hogy esetleg, ne adj isten, valamilyen úton módon elkallódhatnak! Mert azt nem szabad hagynunk, na.

Ők ezzel megtették a magukét, odamentek és amíg bírták aggyal és szusszal, tették a dolgukat. Megverték nagyon a horvátokat, a franciákat, a románokat, a németeket, a házigazdákat, a dánokat, majd a döntőben is hatalmas tempót tolva elérték az utóbbi évtizedek egyik legjobb utánpótlás-eredményét: ezüstérmet hoztak haza. Majd a torna válogatottjában Ligetvári Patrik, Győri Mátyás és az (MVP) Juhász Ádám is helyet kapott, ez egészen elképesztően nagy siker nem is csak kézilabdában, hanem úgy általában, a vízilabdások győzelme után közvetlenül. 

Köszönjük ezt a hetet srácok, van mire várni, ezt a reményt adtátok kicsi hazátoknak!

Az ezüstérmes csapat:

Kapusok: Pásztor Imre (Pick Szeged), Rózsavölgyi Gergő (MKB-MVM Veszprém)
Jobbszélsők: Urbán Egon (Pick Szeged), Varjú Martin (MKB-MVM Veszprém)
Jobbátlövő: Bartók Donát (Grundfos Tatabánya)
Irányítók: Győri Mátyás (Balatonfüred), Juhász Ádám (Grundfos Tatabánya), Mikita Bence (NEKA), Schmid Péter (MKB-MVM Veszprém)
Beállók: Füzi Dániel (MKB-MVM Veszprém), Nemes Richárd (Balatonfüred)
Balátlövők: Gábor Marcell (MKB-MVM Veszprém), Ligetvári Patrik (MKB-MVM Veszprém), Szilágyi Dávid (Békés)
Balszélsők: Deák Máté (PLER), Fekete Dávid (MKB-MVM Veszprém)

Szövetségi edző: Gyurka János
Edző: Kopornyik Zsolt
Orvos: dr. Balázs Máté
Masszőr: Sándor Dániel
Csapatvezető: Horváth Gabriella

Hatalmas gratula!