A felvezető show kicsit ugyan csúszott, de fasza volt nagyon. Rendben lezajlottak a bemutatások, a net kicsit izé ugyan, a sajtóshely szűkös, nincs áram, ugyan jó helyen van, de nem látni a kockát, és van más bajom is, de majd csak megbírkózunk valahogy ezzel a mai nappal és kész. Aginagalde is, Zorman is vállalta a játékot, ahogyan az várható is volt, Kölnre nyilván a halottak is feltámadnak.
Nagyon komoly, szinte átláthatatlan védekezésekkel nyitottak a csapatok, a Barcelona hozta a szokásos hatosfalát, és a Kielce is egy roppant erőszakos, masszív védelmet húzott, mindkét csapat 2-2 cserével. A kapusok is bekezdtek szépen, Vargas is, Sego is mutatott be bravúrt, de a kpufa is csattant néhányszor. A nyolcadik perceben lépett meg először a Barca két góllal.
Karabatic kétpercénél azért kicsit felhúztam a szemöldököm, nem hittem volna, hogy ilyen könnyen kiszórják. Sajnos a lefelé tartó összes sárga lövést könnyedén olvasta az amúgy egyre stabilabb és jobb teljesítményt nyújtó Vargas, de persze ezek a lövőfolyosóba kényszerített lövések, amik átjutottak azon a hihetetlen védekezésen, már nem bravúr kategória ezen a szinten.
Az 15. percre nagyon meglépett a Barcelona, Talant ki is kérte az idejét, de hogy őszinte legyek fogalmam sincs, hogy milyen gyenge pontot találhatott azon a védelmen, mert én sajnos úgy láttam, ott olyan nincs. Se Karabaticot, sem Sorhaindot nem nagyon kellett motiválni, odaértek mindenhova, a Kielce pedig talán kicsit keveset mozgott labda nélkül. Pedig ezt máshogy nem lehet átjátszani.
Dushjebaev néhány percre meglépte az 5+1-et, ezzel kicsit vissza is jött meccsbe a lengyel gárda, és érdekességként mindenképpen megjegyezném, hogy ez volt az a pont, amikor életemben tán először hallottam embereket a Barcelonának konkrétan szurkolni. Mármint spanyolokat. Tényleg. Szurkoltak. Vargas is elkezdte a lövéseket a szeme közé kapni, és ez ment is így, 2-3 gólos különbségen voltak a csapatok, amikor Nikola Karabatic valami elképesztő rossz döntést hozott, mondjuk én örültem neki, de ekkora rutintalanságot, hogy utánanyúl a levegőben lévő Cupicnak, hát tőle nem vártam épp. Második kétpercét is megkapta az első félidőben, így pedig elképzelhető, hogy Pascual ebbe a védekezésbe bele fog nyúlni. A Kielcének labdája volt az ikszhez két perccel a vége előtt, de belecsúnyáztak egy lerohanásba, így pedig ők kaptak újabb gólt. 16:14 a félidő.
A második félidő elejét kicsit bealudta a Kielce, úgyhogy megint csak kapaszkodniuk kellett, de hat perc után gyors egymásutánban lőttek két gólt, és máris újra ott voltak az x közelében, és a 38. percben meg is lépték. De sajnos a Barca is nyerni akart, még ha meg is kellett lépni Morros védekezését Nikola helyett ugye, és mi a sajtósban úgy láttuk, hogy ott lehetne keresnivalója a lengyel lövősornak, talán ott lehetne ezt a meccset megnyerni. Érezte ezt a lengyel kispad is. Mármint, hogy talán mégis lehet itt valami.
A Nikola nélküli védekezést gyakrabban tudták átlőni, eztért felváltva estek a gólok döntetlen közelében, a végjátékhoz közeledve egyszer csak szoros lett. Saric váltotta Vargast, fogott is azonnal valamit, sőt, két ziccert konkrétan, ezzel pedig a Kielce elszalasztotta a diktálás lehetőségét. Pascual nem sokat szarozott, visszatette Karabaticot, viszont eddigre már elbizonytalanodott a csapata olyannyira, hogy a támadásokba is belehibáztak, konkrétan csak Nikola nem, akit talán ki lehetett volna venni, mert úgy tűnt, eléggé ő van csak észnél.
Egy biztos, bárki is megy a Barca ellen holnap, annak Karabaticot ki kell vennie, ha akar valamit.
A világ legjobb csapatsportjának történéseit követjük és tárgyaljuk ki több szempontból, ellentmondást nem tűrően.